Megint jó gyorsan elment a két hét, mint úgy általában. Mondjuk ez könnyen érthető, hisz két percet nem sikerült egy helyen töltenem :P (kis túlzással persze). És a szokásos helyek is kipipálva: Esztergom, Környe, Budapest... és erdő.
Rögtön másnap Egom, ahol most épp nem kávéztam (mert már tavalyi tapasztalatból meg sikerült tanulnom, hogy Magyarországon télen nem mindenhol szolgálnak ki jeges kávéval. Jobb ha mindenki észben tartja :P Mindegy Finnországban bepótolom fagyievéssel.
És bár zombi voltam az előző napi utazás miatt, és emiatt talán nem is annyira jó társaság, de azt sikerült érzékelnem, hogy a Kis-Duna környéke nem változott. Bár a távolság sokszor megferdíti a dolgokat, és ami nem változik olyannak látja az ember, mintha változott volna. Ami meg változik, azt észre sem veszi, mert ugye mindig is ilyen volt. Ráadásul minden megszépül (kivéve az emberek a tatabányai vasútállomáson). Szerencsére még volt időm mászkálni egy kicsit Esztergomban, amíg vártam a húgom:
De ami a lényeg, hogy végre egy kicsit szárazabban mehettünk kirándulni. Mostani célpont a Vértessomlói kilátó, amit fel is újítottak, legalábbis fel lehet menni a tetejére. És annyira még nem felejtettem el, mi hol van, mert Környét még mindig megtalálom. :)
És ha már délre utaztam, akkor miért ne hódolhatnék a téli sportoknak. Mint tavaly, úgy idén is elmentünk síelni (én ismételten snowboardozni). És a változatosságba beleillik az is, hogy idén Ausztriában szilvesztereztem (ugye, két éve Finnország, tavaly Magyarország, idén - vagy tavaly? - Ausztria, jövőre - vagyis idén - megint Finnország lesz ebből, úgy érzem...).
Ez alkalommal Sankt Martin-ba mentünk, vagyis a Lofer melletti Sankt Martinba, ami a Német határhoz van közel. És idén is megúsztam 1-2 kék-zöld folttal.
Nem messze tőlünk volt egy kastélyszálló is. Egész jól néz ki az esti kivilágításban :)
És mivel az idén egy hangyaköpetnyivel hosszabb időt töltöttünk Ausztriában, az egyik napot nem síeléssel töltöttük, hanem túrázással. St. Martinból (és Loferből) is több túraútvonal vezet fel Maria Kirchentalba.
Úgyhogy lehet különböző hosszúságú és nehézségi fokozatú utak közül is válogatni. Meg attól függően, hogy Loferből vagy St. Martinból indul-e el az ember. Egy kört tettünk mi, St. Martinból fel a templomhoz, majd le Loferbe és onnan vissza St. Martinba. Ez reggeltől egész estig tartott, persze úgy, hogy többször megálltunk pihenni. Reggel még köd borította a hegyeket :) Ami a képeken nagy ürességként jelenik meg, de mögötte ott van a hegy is. :P
A felfelé vezető útnak a folyó völgyében vezetőt választottuk, ami bár kicsit nehezebb, mint a műút, azért mégiscsak szebbnek bizonyult.
Egyébként meg az erdő majdnem ugyanolyan, mint Finnországban. Azzal a kivétellel, hogy itt nincsenek hegyek, max dombok. De a fák, meg az aljnövényzet ugyanaz. Erre párszor sikerül rácsodálkoznom, amikor a régi képeket nézem, amelyikeken nincs hó. :)
De még mielőtt valaki azt hinné, hogy hó nélkül lehet síelni, azért hozzáteszem, hogy a hegyek tetején volt hó! Bár nem sok. Lehetett volna több is. De ma hallgattam a híreket, miszerint a hétvégén megérkezik Dél-Finnországba is a tél. Már alig várom. Remélek nektek is sok havat meg hideget :)
Tehát Maria Kirchental:
Igazából egy párépületes település a hegyekben. A lavina többször elmosta - de állítólag a képen látható templom már 300 éve sértetlenül áll. Mondjuk a történet még hihető, valószínűleg a templomot jobban megépítették,mint a többi házat - de vannak akik ezt isteni erővel magyarázzák. Higgyen mindenki amit akar, mindenesetre a templom szépen meg van építve. És a kilátás is szép a másik oldal hegyeire.
Egyébként a településen van egy kis vendéglő is, ahol olyan szilveszteri vacsorát hirdettek, ami után le lehet szánkózni a hegyről - a szánkót meg lent és ha jól értettem akkor itt fent is ki lehet bérelni. Persze, ez akkor lenne jó, ha tényleg lenne hó.
Meg más, mézeskalácsházikók is voltak a faluban, festett, díszes ablakokkal.
Lefelé és szépen fokozatosan eltűnt a hó. Míg végül egy szálse marardt már :( De a mohák meg a mohás fák azért kárpótoltak. Amennyire lehetett (mindig is szerettem a mohákat :)
Lent pedig ismételten köd fogadott minket. Meg már kezdett esteledni is.
A többi napot síeléssel töltöttük. Szilveszterkor meg néztük, hogyan lövik fel a tüzijátékot a hegyekről - mert egy völgybe voltunk, mindenfelé hegyek, és mindenki lőtte a rakétákat mindenhonnan. A nagyszerű német nyelvtudásomat is sikerült bemutatnom, ugyanis, amikor odajött valaki Boldog új évet! (Azaz Gutes Neues Jahr!-t köszönteni - remélem így van tényleg) akkor közöltem vele, hogy Hi! :D Mert fogalmam nem volt mit mond, felőlem szídhatott is volna, de hát mosolyogva rázta a kezem, és valahogy csak utólag esett le mi a helyzet. Van ez így. Majd legközelebb. :)
Magyarországra menet még megálltunk a Mondsee-nél. Ugyanannál a tónál, ahol egyszer bicóval elestem és a térdemen még mindig megmaradt a sebhely. Az autópályának a parkolójából így néz ki, most így "télen".
A síelés után még ellátogattam Pestre. Köszönöm a jelenlévőknek, szerintem jó volt a hangulat. Majd remélem hamarosan találkozunk ismét ;) Nah jó, úgysem tudom mikor megyek haza legközelebb, de majd csak kiderül.
És utána vissza Turkuba. Ma már megvolt az első tanítási nap a túllelkes orosz tanárral. De hát valamikor el kell kezdeni mindent. Boldog 2014-et mindenkinek ;)
utolsó két kép,azannya O.o
VálaszTörlésAuszria on szép hely, de nem laknék ott... elég csak rövidebb időre túristáskodni ott :)
Törlés