Riviéra - mert itt az is van

Mivel a költözésem utáni héten, azaz múlt héten J szülei elutaztak pár napra, így ránk esett a megtiszteltetés, hogy pár napot Maskuban töltsünk és vigyázzunk a cicákra. Mert azokat nem lehet elvinni utazgatni :)

Masku kb. 20 km-re található Turkutól, J innen származik. És Masku üdülőterülete az úgynevezett Maskui Riviéra (Maskun riviera).

Bár számomra a riviéra szó leginkább tengerparthoz köthető, esetünkben erről szó sincs. A tavak egy volt homokbánya területén alakultak ki (kb. olyan mint Könye és Vértessomló között elhelyezkedő Homzi, egyetlen kivétellel: ezeket a tavakat nem a pecások uralják. Télen rendkívül jó sügérfőgóhely, de jelen pillanatban egyetlen pecást sem láttam). Sügérrel (vagyis ahvennel) viszont tényleg tele vannak a tavak, egy csomó kissügér úszkál a sekélyebb vízben.

Viszont ami kiemelkedő strandhellyé teszi - szemben Turku legtöbb strandjával - az a finom homokos part. Errefelé viszonylag kevés a homokos part, és azokat is általában durvább, szemcsésebb homokréteg borít. Bár akadnak kivételek (pl Ruissalo Kansallispuisto-ja, ami mindig tele van vadlibákkal, amik rendszeresen odapiszkítanak, így a homok minősége elhanyagolható más egyéb kellemetlenségekkel szemben :D

És mivel még mindig Finnországban vagyunk, így attól sem kell félni, hogy az emberek heringek módjára telepednének le a partokon. Erről szó sincs, bár van 1-2 nagyobb partszakasz, ahol viszonylag több ember található (gyerekes családok), de a többség kihasználja az erdőben elhelyezkedő tavak adta lehetőségeket. Azaz mindenkinek megvan egy pár méteres partszakasza, amit hosszabb, erdős rész választ el a következő partszakaszoktól. :) Így teljes nyugalomban lehet fürdőzni, kevés az esély arra, hogy bárki megzavarjon. Illetve több tó közül is válogathat az erretévedő, így akár egy olyan tóra is eshet a választása, amelyikben éppen senki más nem fürdik - a halakon és vizimadarakon kívül.

Bár nem árt alaposan kiválasztani, hol is strandol az ember. A tavak körül ugyanis ún. frizbi golf pálya helyezkedik el, így ha rossz helyen ücsörögsz, könnyen megeshet, hogy kapsz a nyakadba egy frizbit :D Igazából nem tudom ki hallott már erről a sportról - én eddig kétszer szembesültem a ténnyel, hogy ilyen is létezik - tehát a lényege az, hogy frizbivel kell a megadott célpontba beletalálni. Nah kár, hogy ezekről nem készítettem képet, mert a célpontok furcsán néznek ki, és ameddig nem tudtam, hogy ez létezik, el nem tudtam képzelni, mire használják ezeket a célpontokat. Aztán valaki felvilágosított.

A tavak amúgy megkerülhetőek, tehát kellemes kis sétákat is tehet az ember a környéken. Van szélesebb kivilágított út (ennek télen van nagyobb jelentősége :P), de kisebb ösvényeken lehet rövidíteni. Ez esetben figyelni kell, nehogy megzavarjuk más fürdőzők nyugalmát, nem illik másokhoz túl közel menni. A tavaknak vannak fürdőzésre alkalmatlanabb területei is, amiket elsősorban a már korábban említett madarak kedvelnek.

Az viszont általánosan elmondható, hogy a víz rendkívül tiszta. Kb. másfél méter mély vízben állva még tisztán kivettem a lábfejeimet. Az egyetlen probléma - számomra legalábbis - az, hogy egyszerűen nem lehet abbahagyni az úszást :D Úgyhogy amikor esteledett és kezdett hűvös lenni, úgy kellett kirángatni engem a vízből, ismét.

És akkor essen Maskuról is pár szó, bár a kis központjában kb. 15 percet töltöttem el összesen. :D Kb. egy 10 000 lakosú község. Nem túl sűrűn lakott, mint már volt is talán szó róla, hogy Finnországban elég szórványosan laknak az emberek. Mivel van elég sok helyük terjeszkedni :D Ahol J lakik - bár szerintem erről is írtam - ott a legközelebbi szomszéd párszáz méterre, ha leszámítjuk a lovardát. Viszont rendkívül szép hely, nyugodt, este pedig lehet hallgatni a baglyokat. :) Nah jah, ilyen helyen akarok megöregedni, szomszédok nélkül. 

Északabbra!

Már korábban vázolgattam legénybúcsúba keveredést és hasonlókat. Ezek Ouluban zárultak le. Így július első péntekjén irány a Turkutól kb. 650 km-re lévő Oulu (és milyen jó, hogy megnéztem milyen messze van Oulu. Mindig azt hittem, hogy 800 km, de nem, csak 650 :)
Mivel ez is elég hosszú távolság így útközben meg-megálltunk. Többek között Vaasa-ban, ami eléggé kihaltnak tűnt, lévén péntek este. És nyár. Ilyenkor kellene nyomulnia a népnek, de nem... bár lehet máshol volt épp mindenki. Meg valamennyivel északabbra, nem tudom hol. Úszni.
Amúgy azt a különös felfedezést tettem, hogy Vaasa környékén mindenhol előbb jön a svéd felirat és utána a finn. Nah jó, a svéd anyanyelvű lakosok egy nagy része arrafelé lakik, így érthető ez a nagy svédeskedés.

Azért a 12 órás út nem volt akkora nagy kínszenvedés, mint amire az ember első hallásra gondol. A táj gyönyörű, főleg amikor elkezd lemenni a nap. Bár a finn utitársaim tuti nem élvezték annyira az erdő-erdő-erdő-erdő dolgot :D

Amúgy meg nem gyönyörködhettünk sokáig a naplementében, mert a parton tobzódó fiatalok közül odajött kettő. Az egyik nem tudott finnül, csak svédül, a másik meg fordított - de nem mindent. Például, amikor haverja mindenképp alkoholért kuncsorgott, azt nem volt hajlandó lefordítani. Viszont nagy megrökönyödésükre (legalábbis a svéd nagy megrökönyödésére) svédül köszöntünk el. Naná, hogy minden szavukat értettük :D

Így további kellemes szórakozást kívánva továbbálttunk. Ők meg folytatták a tobzódást.

Végül hajnal 2 után, totál kimerülve megérkeztünk Ouluba. Rögtön alvás. 

Az esküvőről annyit, hogy maga az esküvő pénteken volt, ahova csak a szűk családi kör volt meghívva. Mi, barátok, csak az esküvői utóbulira mentünk el. Kb. 50 résztvevő volt, így nem csoda, hogy nem akartak mindenkit meghívni magára az esküvőre. Így Oulu (és szerény véleményem szerint egész Finnország - de ha találok ennél szebbet, akkor majd kijavítom ezt :P) legszebb parkjában ünnepeltük meg e nemes eseményt. Aki követte régi blogomat, már olvasott a Hupisaaret elnevezésű parkról. Mivel mostmár nem elérhető ez a szöveg, így kicsit beszámolok erről a helyről.

Saari = sziget, saaret = szigetek, tehát az egész park kis szigetecskékből áll. 

Ezeket a szigeteket kis folyók választják el egymástól, amiket fehér hidak ívelnek át. Tehát órákon át el lehet itt bolyongani, és mindig valami újat látni. :)

És hát nem egy kis méretű parkról beszélünk. Amit mi sem bizonyít jobban, hogy található itt múzeum, nyári színház és arborétum is.

De persze, ami a legjobb, hogy egy csomó madár is található a parkban. Tele van kacsákkal, akik néha követelőzve állnak eléd 1-1 finom falatért :D

De a félénkebbek, pl. amelyiknek kicsinyei vannak, vagy a fiatalabb kacsák inkább próbálnak elbújni.

A kacsák mellett még bőven elférnek a sirályok és a mókusok is :)

Tehát ha valaki Ouluba látogatna, akkor mindenképpen nézze meg ezt a parkot is! Garantálom, hogy nem fog csalódni. 

Így ideálisabb összeülős helyet el sem tudna képzelni az ember.
Jah és az oului dottó is megáll itt. Majd átmegy a duzzasztógáton, ami mellett valami vizi erőmű van.

Amúgy Oulu viszonylag nagyváros - kb. mint Turku - de sokkal nyugisabb az élet ott fent északon. Nagy plussz, hogy tele van parkokkal. Tényleg. A központban is 1-2 telken parkok vannak a házak helyett.

Amúgy a többi előnye a városnak: az oului pizzákat össze sem lehet hasonlítani a turkuiakkal. Nagyok, finomak. Majdhogynem a legjobb pizzákat itt kapni :) Ez pedig rendkívül fontos, főleg egy olyan ember számára, aki képes hosszú hónapokon át csak és kizárólag pizzát enni. Nah jó, néha azért kell a változatosság, úgyhogy 1-2 hamburger is lecsúszik időközben :D

Másik, mindenhol macskakövek (mukulakivet) vannak a városban. Ilyen világosabb színű, amitől olyan jó hangulatú lesz az egész :)

Úgyhogy ennyit Ouluról. Talán kicsit hosszú poszt lett, de örültem a visszatérésnek :) 2011 januárja óta nem voltam itt. Amúgy meg sok minden nem változott, ugyanolyan hely, mint akkor volt, ugyanazokkal az őrült alakokkal :D És ha Ouluba költöznék, mármint majd egyszer a jövőben, amikor már nem diákként és részmunkaidősként tengetem mindennapjaimat, akkor tuti, hogy itt akarnék lakni:

Vízen úszó házak :) És innen csak pár perc a nyüzsgő központ.

Végezetül kaptok vaddisznókat:

Középkori Turku

Az elmúlt időben felpörögtek az események, így blogolni sem nagyon volt időm - bár amúgy is gondolkoztam azon, hogy abbahagyom az egészet. De aztán rájöttem, hogy saját magamnak is jó ez, amolyan elektronikus napló, amibe bármikor beleolvashatok.

Tehát au paires történetem június 30-ával véget ért. Még az utolsó hétekben elmentünk a gyerekekkel ide-oda. Például a kalandparkba (seikkailupuisto), ami tele van mászókákkal, hintákkal, minden mással. Mellette a szoborpark, furcsa szobrokkal, amikre szintén fel lehet mászni. Nah néha tényleg megdöbbentő alakot vesznek fel ezek a képződmények :D Bár szerintem Finnországot ismerve ez nem meglepő, sőt inkább természetes... :D

 A turkui arborétumba is ellátogattunk ismét. Erről itt olvashattok többet, mivel korábban már voltam itt J-vel. Bár akkor ősz volt, így a kert most máshogy nézett ki, nem voltak színes levelek a fákon, hanem minden zöld volt.

Illetve nem messze onnan, ahol laktunk található Krookila, ahol hagyományos régi finn faházakat lehet megnézni (ilyen skanzenszerű), meg egy malmot is. Amúgy étterem és kávézó üzemel a helyszínen, meg Arabia porcelántárgyakat lehet ott vásárolni. A faépületek hagyományosan vöröses színűek errefelé, ami egyfajta vastartalmú színezőanyagnak köszönhető. Finnül ezt punamultának hívják, ilyen vöröses agyag szerű föld. Nem tudom a magyar megfelelőjét, de ha valaki igen, akkor szóljon :)

És a kávézó mellett két simogatható - és nagyon aktív - Norfolk terrier örült a látogatóknak. Egyikük 10, másikuk 11 éves. 

Ha jól emlékszem Bitte, aki a második képen ül volt a 10 éves kutyus.

És szépen lassan megérkeztem oda, hogy átköltöztem Turkuba. Au pair sem vagyok mostmár, nem is akarok többet az lenni - nem azért, mert nem szerettem, hanem mert elég volt. És első hétvégémet a turkui középkori vásáron töltöttük (aztán valamikor belekeveredtünk egy legénybúcsúba, amikor mi épp a menyasszonyjelöltet szórakoztattuk, hogy ne unatkozzon... az esküvőről később).

Turkuban meg amúgy is elég sok a program nyáron, bár nem kell bécsi karácsonyi vásár méretű piacokra gondolni hirtelen :D Az egész vásár pár sátorból áll, ahova azért ellátogat a lakosság nagy része. És amit egy középkori vásártól elvárunk, az itt meg is van: zenészek, kovácsok, sok kaja, kézműves termékek, és mézsör (ami kizárólag alkoholmentes, mert ilyen helyeknek általában nincs joguk alkoholt árulni). 

Nah jó, a kovács csak azért lett kiemelve, mert idén nyáron az egyik ismerősöm kovácsinas volt, a képen látható törpe kinézetű fazon termékeit (és sajátjait is) árulta.

Mára ennyi. Küldök nektek bubikat: