Egy szép őszi nap

Egy hatalmasan hosszú szünetelés után... azt sem tudom mikor is voltunk ott. A mostani csupasz fákat nézve, és a rengeteg esőt eltűrve hihetetlennek tűnik, hogy volt ilyenis. Már egy kis hó is esett azóta, ami még aznap elolvadt. Igazából le se ért a földre. Túl vagyunk pár fagyos napon is - bár most beköszöntött az az igazi finnes ősz. Sötét, szürke és esős. Reggel sötétben indulok suliba, este pedig már sötét van, mikor dolgozni megyek. Pedig 2 hónapja kezdtem csak - akkor még világos volt, és félhomály, amikor eljöttem onnan. De most nem erről szeretnék írni, ugyanis élménybeszámoló céljából vettem kezembe a billentyűzetet.

Végre volt egy szabad hétvégénk, amit nem haverokkal meg sörözéssel töltöttünk - mondjuk nem mintha azokkal a hétvégékkel bármi baj lenne, csak néha kell a változatosság :P Uticél: Kuusiston linnanrauniot, azaz Kuusistoi várromok. Bár még nyáron bicóval akartunk oda elmenni, mert nincs messze, meg biztos szép, mégis autóval mentünk most - a kis hidegre tekintettel, meg időhiány is van a vizsgák miatt. Mert itt a suli 4 periódusból áll - és vannak órák, amik csak 1 perióduson keresztül tartanak. Igazából a nyelvi órákon kívül sokminden - de ez nem azt jelenti, hogy kevesebbet kellene tanulni, mint otthon: heti két előadás van ugyanabból a tantárgyból, így hamarabb vége is van. Amúgy jobb, hogy nincs akkora felhajtás a vizgák körül, hogy külön vizsgaidőszakot szerveznek, amikor csak vizsgákra tanulunk és agyon izguljuk magunkat. Itt van egy vizsgahét - mondjuk minden tantárgyból 3 vizsgaidőpont van megadva itt is - és azalatt letudod. Van, hogy 2 vizsga jut egy napra, és utána másik órából előadás van. Így mégis nyugisabb, mintha csak normálisan mennél be a suliba, de most nem te hallgatod a tanárt, hanem ő fog olvasni téged.
Tehát a várromok:

Amúgy ez kb. az utolsó napsütéses őszi nap volt. Mármint ami annyira meleg, hogy a finnek nagyban piknikeztek a tábortűz mellett, miközben nézegették a várromot. Még 1-2 vitorlást is láttunk, mert rögtön a tengerparton van az egész vár.

A vár egyébként püspöki vár volt, amit 1200-1300-as években építettek. I. Gusztáv svéd király parancsára rombolták le 1528-ban. Az udvarház egyik kiállítása keretében lehetne a vár történetéről többet is olvasni, de az szeptemberben már nincs nyitva. 

Úgyhogy sikerült ismételten egy szép kis kirándulóhelyet találnunk. Az udvarházat egy szép fasor kötötte össze a várral. 

Majd pedig szép rálátás a tengerre és a túlpartra (amúgy az egész ismételten egy szigeten helyezkedett el, mert Turku környéke tele van szigetekkel :P

Jah és a tenger most élénkebb kék színű, mint nyáron volt, mert már nincs annyi alga benne a hideg miatt. Kipusztultak.

A várban pedig jól fel lehetett fedezni kis járatokat, lépcsőket, körbesétálni, és hasonlók. Vannak kimondottam kilátóhelyek, ahonnan még jobban belátni a tájat. És ősszel a rendkívül szép színeket. Mármint kora ősszel ugye, most kb. minden szürke lenne, kivéve a fenyőket.

A területért felelős emberke pedig valószínűleg itt tölti a nyarát - ezt csak mi gondoltuk így ki, mert most kihaltnak tűnt a ház, de valaki valamikor biztos lakik benne. És mivel nyár a főszezon, ezért egyértelmű, hogy akkor.

És még virágokat meg gombákat is találtunk :D A vár tövében erőlködött egy kereklevelű harangvirág (finnül kissankello, azaz cicacsengő - hát nem aranyos ez a szó? :D

Amúgy a finn őszről (vagyis inkább kora őszről) annyit, hogy rendkívül szépek és élénkek a fák színei errefelé. Ez Lappföldön még elvileg fokozódik, bár élőben még sosem láttam. Ennek a jelenségnek amúgy külön neve is van: ruska. A ruska - mint megtudtam, mert nemrégiben a finn nyelv számi kölcsönszavaiból írtam egy esszét - szintén számi eredetű szó. És ugye a német túristák itt is felbukkannak néha-néha, hát sokszor csodálják meg a ruskát, mert itt tényleg másmilyen az ősz, mint délebben. Aki nem hiszi, járjon utána.

És ugye ha már Finnország, akkor kirándulóhely nem lehet erdő nélkül. Vagyis kis erdős rész nélkül. Hát az van a vár körül is. Fel is lehet mászni egy magas dombra, ahol kiépített piknikező hely van. Mondjuk mi annyira nem hasznéltuk ki ennek az előnyét, mert annyi eszünk volt, hogy a kaját a kocsiban hagytuk. Így éhes gyomorral másztunk fel a dombra, de azért le kellet ülni és kicsit napozni a tetején. A kaja megvárt. És amúgy bocs a sok képért, de imádom az itteni tájakat, és muszáj 36800 képet csinálnom minden alkalommal - jó kis túlzással :P - aztán nehéz kiválogatni, miket tegyek fel ide. Nah hát akkor jöjjenek a nektek végtelenül unalmas erdős képek:

Cukki kistaplók :)

És egy aranyos fatönk:

A kilátás a domb tetejéről:

Amúgy ismét sikerült bebizonyítanunk, hogy érdemes letérni a kitaposott ösvényekről. Lefelé csak elindultunk arrafelé, amerre a kocsit sejtettük - bár nem volt túl biztonságos, mert elég meredek volt lefelé és nagyon kellett figyelni hova lépünk - de izgalmas volt és... ismét muuminok: pont olyan, mint a Muumipeikko ja pyrstötähti filmben (mert van egy film és több, mint 100 sorozatrész - ha jól tudom 104, mert Finnországban 3-at betiltottak, és 101-et lehet így letölteni). Tehát muumintroll és az üstökös vagy valami hasonló lehet ez magyarul. És abban találkoznak Nuuskamuikkonennal, és indulnak el a csillagvizsgálóba, megnézni az üstököst, amelyik be akar csapódni a muuminvölgybe. Nah de abban amikor felkelnek egy mezőn, az tele van harmattal és amikor a nap fénye megcsillan a vízcseppeken, Nipsu azt hiszi,hogy azok drágakövek. És pont egy ilyen szakasz volt a domboldalon is. Nah persze, rögtön eszembe jutottak a muuminok :D

És még egy pillantás a tengerre és a terület egy melléképületére:

Tehát ennyi volt. Most nagy punnyadás és várjuk a telet. Akarok venni magamnak egy használt korit, hogy télen tényleg akkor menjünk korizni, amikor akarunk. És akarok a tengeren korizni, bár elvileg az nem olyan kellemes az egyenetlen jég miatt. De nem baj, megoldjuk.

Megvan a szakdolgozatom témája. Wáw. Már itt tartok a suliban. Félelmes. (Ha valaki jó németből, akkor segíthet, mert német nyelvű szakirodalmat találtam eddig. Vagyis kb. csak német nyelvű szakirodalom van erről.)

És elkezdődött a második periódus. Meg nemsokára megyek haza két hétre, azaz dec. 21-jan. 4-ig. Bár ezt már úgyis tudja a többség - kivéve, ha elfelejtettem megírni az emailjeimben. :D

A finnekkel nem érdemes ujjat húzni...

Bár lehet sokak szerint furcsa ez a hír, mindenesetre igaz. 2008-ban a világ legjobb pizzájának ítélt díjat a finn Kotipizza cég pizzája kapta. A pizza neve egyébként Berlusconi pizza, épp azért, mert az olasz miniszterelnök leszólta a finn ételeket - és épp ezért, amolyan gúnyolódásként kapta a pizza ezt a nevet, ami rendkívül finnes: füstölt rénszarvashús, lilahagyma és rókagomba feltétek a rozslisztből készült pizzatésztán. És igen, az olasz pizza 2008-ban csak második helyet ért el emellett. :P Amúgy én még nem kóstoltam meg, mert a kedvezményes kupongokat, amiket kaptunk nem lehet erre a pizzára felhasználni.

Nah jó, kicsit elhanyagoltam a blogolást időközben. Ennek több oka is van, először is: elkezdődött az iskola. Így viszont kevesebb az időm kirándulni meg írogatni. A legérdekesebb órám az inari számi nyelvkurzus. Azt hiszem ezt kicsit ki is kellene fejtenem, hisz nem a világ legbeszéltebb nyelvéről van szó. A számi nyelveket Norvégia, Svédország, Finnország és Oroszország területein beszélik. Kb. 10 különböző dialektusa van, bár bizonyos esetekben különböző nyelvekről szokás beszélni, nézőpont kérdése. A dialektusok beszélői csak azokban az esetekben értik meg egymást, ha szomszédos területeken laknak, de pl. a Norvégiában beszélt déli számi és az Oroszországban beszélt koltai számi beszélői elég nagy nehézségekbe ütköznek ha saját nyelvüket akarják használni.
Tehát inari számi: az egyetlen olyan nyelv, amit csak Finnország területén beszélnek. Kb. 300-350 beszélője van, igazából sosem volt ennél sokkal több. Bár majdnem kihalt, mivel a beszélők nem beszéltek ezen a nyelven gyerekeiknek, az utóbbi időben felkelt iránta az érdeklődés. Nyelvi fészkeket hoztak létre, ahol ovódás korúakat tanítanak inari számiul, és ez az egyetlen nyelv, amit ott használnak. Felnőttek közül sokan pedig idegen nyelvként tanulják. Bár hogy mi lesz a nyelvnek a sorsa az még kérdéses, az első gyerekek, akik a nyelvi fészkekben voltak most 20 évesek, kb. tehát nem tudni, hogy milyen nyelven beszélnek majd gyerekeikhez.
És ha felkelt az érdeklődés a nyelv iránt, akkor bizony magyaroknak is van esélyük tanulni inari számiul, és még csak nem is kell az egyetemre járniuk ehhez. Persze, folyékony finn nyelvtudás szükséges, hogy együtt tudj haladni a csoporttal, és tudj rá építeni, ugyanis nagyon sok a hasonlóság a finn és az inari számi nyelv között. A legegyszerűbb módja talán a netes tanulás, én is virtuális iskolában tanulom a nyelvet. Az oktatás ingyenes (amúgy északi és koltai számit is lehet tanulni), és ha tényleg érdekel valakit, akkor itt tájékozódhat bővebben az oktatásról. Persze, nem ez az egyetlen lehetőség számi nyelvek tanulására. :)

És jöjjön a már korábban is linkelt Amoc, aki inari számi nyelven reppel:


Tehát kolle aksu, azaz arany fejsze.
A másik óra ami nagy lelkesedéssel telt el, az pedig az erza mordvin. A mordvin nyelvnek két dialektusa van, vagyis a beszélők inkább külön nyelveknek szeretik mondani, az erza és a moksa. Oroszország területén a Volga folyó környékén beszélt nyelvek. És bár az erza nyelv 400 000 beszélővel büszkélkedik az előbb említett inari számihoz képest, azért mégiscsak veszélyeztetett nyelvről van szó. A Mordvin Köztársaság területén is kisebbségben vannak, és sokan talán feleslegesnek is tartják, hogy erzául beszéljenek gyerekeikhez, így inkább az orosz nyelvet használják. És akkor így tömören ennyit ezekről a nyelvekről, persze még lehetne többet írni, de másról is szeretnék még ma beszélni. De azért legyen itt egy kis erza népzene, hogy hasonlóan zárjuk le a történetet, mint az előző nyelv esetében.



Az elején pedig szépen elmondják, hogy a торама (torama) az erza nép egyik legfontosabb hangszere.

Amúgy meg ezzel együtt szinte észrevehetetlenül elment a nyár. Már nincsenek kirakodó vásárok a könyvtár előtt, de pont az utolsó napon sikerült egy kis olasz fagyit bezsákmányolnunk, ami - a minket zargató alkoholistáktól eltekintve - rendkívül finom volt.

És ezután jöttek a hűvösebb, esősebb reggelek, bár napközben meg lehetett sülni. De az ősz közeledtét az is jelenti, hogy a finnek gombaőrületbe esnek, és muszáj elmenni gombát szedni. Sikerült is vargányákat és galambgombákat találnunk, a kosárba sem fért bele mind...

Úgyhogy mindent gombával eszünk mostmár. Nah jó, nem :D Lefagyasztottuk őket. Persze, csak miután feldaraboltuk. 

És a ködös reggelek... bár elég lusta vagyok manapság, így reggel 10 előtt - mielőtt felszáll a köd - nem nagyon szoktam kimászkálni a lakásból, de egyik reggel egy kis ködréteg kivételesen sokáig megmaradt. És ismét Turku, Aurajoki :)

És akkor elérkeztünk oda is, hogy nekem ugyan miért nincs időm blogolni. De ha elkezdem ecsetelni, hogy kik azok a komik, akkor tutti, hogy valaki leharapja a fejemet, így csak annyit, hogy komi kézműves szakkörön voltam a múlt héten, szombat-vasárnap. És rénszarvasbőr szütyőt készítettem. Még mindig nincs kész, mert a felső és alsó részét össze kellene varrnom, de majd csak... de így előzetesben felteszek egy képet, hogy mindenki szépen röhöghessen a kézügyességemen:

Azok a kis izzék olyan kis cthulhu-sak, nem? :D Amúgy jah, nem hagyományos színezetű, de nekem ezek a színek tetszettek. Amúgy kb. ilyen lesz, ha minden részét majd összevarrtam, most ez nem egy jó kép, de bemutatásra elég. És hogy ilyet hol lehet? A Kuralan Kylämäki-ben (Kuralai faludomb). A nénik meg azt mondták, hogy nyugodtan pakoljam a blogomba a képeket, és hívjak meg másokat is ide - mert amúgy csak úgy lehet sétálgatni a skanzenben, csak a programok, kézművesszakkörök fizetősek. És amúgy is szeretem a finn faházakat. Amúgy jelenleg íjkészítő kurzus, varrókurzus és hasonlók vannak - nah az íjkészítés érdekelne, ha lenne időm rá... :D

És akkor pár régi épület:

Ebben az épületben szoktak lenni a kézműves szakkörök:

Régi berendezések. És amúgy hihetetlen, de ott magyarázták a finneknek, hogyan kell almakompótot csinálni :D

És akkor kicsit ködös dómmal búcsúzok:

Egy rövid látogatás

Most nem mi látogattunk, hanem két barátunk élt a lehetőséggekkel és jött ki hozzánk pár napra. Sajnos tényleg csak pár napra, így annyi mindenre nem nagyon volt időnk, de ami volt, azt a lehetőségekhez képest hasznosan sikerült eltöltenünk. Szerintem. Remélem szerintük is. :)

És hogy kis kedvet csináljak azoknak, akik csak gondolkoznak azon, hogy meglátogatnának minket Turkuban - mert mi ugye szeretjük a vendégeket és a Túró Rudit - így gondoltam megosztom a nagyközönséggel is, mi minden fér bele pár napba.

Bár az időjárást nem mi rendeljük, ezért az okozhat egy kis csalódást. De nem ronthatja el az egész napot, főleg nem, amikor Naantaliban, a múminok városában van lehetőségünk sétálni! Mert hát van esőkabát, esernyő. Bár a muuminmaailma-ba (Moomin World-be) nem mentünk be - ez egy gyerekeknek való vidám park, ahol színházi előadások vannak és hasonlók, láttuk a muuminok tengerparti kis házikóját a tengerpartról. És a sárkányt is. :)

Mivel Naantaliról már írtam korábban, két ízben is, ezért nagyon nem tartom fontosnak, hogy még egyszer leírjam ugyanazokat a gondolatokat. Képek is vannak az előző bejegyzésekben, így tényleg csak azalatt a pár perc alatt vettem elő a kamerát, amikor elállt az eső. És úgyis lesz még Naantalis bejegyzés - szerintem - bár egy teljes bejegyzést már nem biztos hogy szánok rá, de képek is lesznek még, úgyhogy nem kell kétségne esni. :) A régebbi bejegyzéseket megtekinthetitek itt és itt.

Ami viszont újdonság a két előző bejegyzéshez képest, az az, hogy bementünk a Naantali templomba. Naantali városát egy kolostorral együtt 1444. augusztusában alapították. Naantali a svéd Nådendal szóból ered, ami megegyezik elvileg a latin Vallis Gratiae (Kegyelem Völgye) elnevezéssel, ezért is található Naantali címerében VG. A templom tehát az 1400-as évek végén készült, de még 1500 előtt. A templom eredetileg fennmaradt, a körülötte található kolostort az 1540-es években lerombolták a reformáció következményeként. A monostor köveit templom falának építéséhez, illetve lakóházak építéséhez használták fel, majd az 1700-as évek végén (1797-ben lett kész) abból építették meg a templom tornyát. Ez a dátum olvasható a templomtornyon is. Röviden összefoglalva ennyit magáról a templomról, ha valakit érdekel, itt olvashat róla többet (finnül), vagy fordíthatok még neki ezzel kapcsolatban az oldalról. A templom belseje:

Az estét pedig a blogomon már elhíresült Whiskey bárban töltöttük :) Karjala sört és Karpalolonkero-t iszogatva. És mivel annyira zavart, hogy nem tudom, mi a karpalo magyar neve, így rákerestem: tőzegáfonya. Tehát ebből készült alkoholos ital. 

Másnap pedig Vepsä szigetére mentünk el vizibusszal. Már az odaút megérne egy mesét, 1 órás út kb. 5 percesnek tűnt mindenkinek, a sok látnivalónak köszönhetően. Mint amikor a szigetek közt vitorláztunk, kb. olyan érzés volt. Vepsä ugye Turku szabadidő szigete (olyan, mint a szabadidőpark, csak ez esetben egy szigetről van szó. Strandokkal, kilátóval, erdővel, focipályával, erdei bérelhető faházzakkal és sátrazási lehetőséggel. Nem nagy sziget, de szépen lassan sikerült eltöltenünk rajta 6 órát, és még többet is sikerült volna, ha nem kellett volna hazajönni a 6 órás hajóval. Turkuhoz még két másik, hasonló sziget tartozik, csak észrevételeink alapján az összeköttetés nem valami jó. Vepsä-ra napi 3-szor megy a vizibusz a városközpontból.

Odaúton a turkui szigetvilág rengeteg szigete gyönyörködteti az utazókat.

A szigetre megérkezve egy északon forgatott természetfilmbe csöppenve érezheti magát az ember (idézve G-t ;) A korábban emlegetett madarak, apácaludak, barázdabillegetők és sirályok itt is szép számmal megtalálhatóak. Az erdő aljnövényzete pedig puha moha, ami az itteni erdőkre jellemző.

Ennyit a madarakról :D Első utunk a kilátóhelyhez vezetett. Pont a sziget másik oldalán volt, mint ahova letett a hajó. Persze előtte bele kellett menni a vízbe, kihagyhatatlan. A kilátóra elég meredek sziklás út vitt fel, ami köszönhetően annak, hogy a sziklák nedvesek voltak még csúszós is volt. Úgyhogy megvolt a kalandtúra, de csonttörés nélkül megúsztuk. A szigetre egyébként régen csempészek rejtették el zsákmányukat, és a finn polgárháború után, 1918-ban, a vörösek csapatai itt bújtak el.

A kilátóhelyről általában (télen ugye nehéz eljutni a szigetre, mert semmi nem jön el idáig), vitorlásokat látni, de a Tall Ships' Races idején, amit minden 4. évben a Balti tengereken rendeznek meg, ennél érdekesebb hajólátványokban is lehet részünk. Bár akkor tutti tele van a sziget látogatókkal, így max. az előtted álló hátát bámulhatod. 

Azért ilyen kilátás mellett tényleg el lehet tölteni jó pár órát. A sziklák lefelé menet még veszélyesebbnek tűntek, mint felfelé, de megoldottuk ezt is. :) Talán ezeken a képeken látszik milyen kis keskeny úton jöttünk fel és mentünk le. 

Majd ismét tengerpart, ugye sok választásunk nem is volt :D ahol a kis világítótoronyról sikerült egy közelebbi képet csinálnom. A szigetek között nem sok a nagy világítótorony, mert azokat csak olyan helyre rakják, amelyek veszélyesebbek. A Balti-tengeren annyira nem veszélyes hajókázni.

És sziklás tengerpartból sem volt hiány ismét. Mint vendégeink is monták, a képek tényleg nem adják vissza azt, amit itt lát/tapasztal az ember. De aki egyszer itt volt, annak szerintem ezek a képek sokkal többet mondanak, mint azoknak, akik csak néha nézegetik őket.

A fáknak pedig érdekes gyökereik voltak a tengerparton.

A látogatást egy rövidebb turkui városnézés zárta, ahol tényleg rohantunk mindenfele, hogy a lehető legtöbbet lássuk a városból, és hogy mindenkinek megfelelő ajándékokat tudjanak hazavinni. Az idő is szép volt szerencsére, így az utolsó két nap tényleg nekünk kedvezett. Mivel Turkuban olyan sok látnivaló nincs - a finn városok nem nyújtanak nagyon sok érdekességet 1-2 dolgot leszámítva - így a városnézésre tényleg nem szántunk sok időt. Finnországban a természetet kell megnézni és értékelni. 

De a Turkui Dóm, az Aurajoki, a rendezett, és rendszeresen takarított parkok, a Föri, a folyóparti sétány és a vár azért mégsem elhanyagolható. És ezek bele is fértek a kirándulásba. Az i-re a pontot pedig a mókusetetés tette fel, amikor éppen vártuk J-t, hogy összeszedjen minket a várnál. Így a leglényegesebb dolgok Finnországban ki vannak pipálva. :)

Üdvözlet mindenkinek ;)