Nah eltelt egy hónap. Mármint, amióta visszajöttem. És fel sem tűnik, valahogy az otthoni úttűnik inkább olyan távolinak, mintha nem most lett volna, hanem valamikor régen. Egy másik életben talán. Összemosódnak az otthon eltöltött évek, amik pedig itt voltak - és történtek bármikor sokkal világosabban élnek bennem. Bár talán csak azért, mert most itt vagyok, és nem ott. Bár ezt hiába magyarázom, a nagy többség, aki még nem volt ebben a helyzetben úgysem tudja átérezni, milyen az, amikor átlép egyik történetből a másikba, hogy aztán valamikor majd folytathassa, amit félbeszakított. És ez esetben ez majd április 16-23-ig fog bekövetkezni. Én előre szóltam, érjetek rá :P
Bár a mostani alkalom más lesz, mert nem egyedül jövök haza, hanem J is jön velem. Kicsit beszél magyarul - azaz ezt már nagyon szépen el tudja magáról mondani. Ha nem azzal töltenénk az időnket, hogy engem finnül tanítson, lehet, hogy többre is képes lenne, bár néha meglep, hogy miket össze nem rak.
A hétvégém pedig elég átlag volt. Péntek kocsma (mert egy spanyol ismerősöm elhívott minket, aztán meg sem jelent. Jellemző).
DE! Mert mindig van egy de, még akkor is, ha jelenleg ronda a táj, így kirándulni nem megyünk - a pár napos olvadásnak köszönhetően sötétebb lett a hó és kevesebb, mondjuk a 10 centis jégpáncél az utakon csak annyiban változott, hogy rücskös lett a latyakba belenyomódott kerekek miatt. A latyak ugyanis újra megfagyott. De még lehetnek hidegek, nagyon hidegek, a tavasz nem nagyon szokott ilyen korán jönni. Remélhetőleg, mert így kezdhetek lemondani a lékhorgászásról, a jég ugyanis egyre vékonyodik, vagy már nem elég jó a minősége (bár szerintem ezt a kocsikázóknak mondták el elsősorban, én meg rögtön úgy vettem, hogy rá ne merészkedj a jégre, mert beszakad... az ugyanis bizonyított, hogy a Balti-tenger jegén még lékhorgásztak 2010 márciusában, amikor már hosszabb ideje melegebbek voltak a napok, mint most, sőt még én is rámerészkedtem a jégre, egészen a gémeskútcuccig. Ez dokumentálva van, kéremszépen).
Tehát képek inkább nem, pedig a kinder pingui szeletünkről csinálhattam volna. Majdnem, mint az eredeti. Nah jó, nem lett szép amúgy, de olyan finom volt (hogy annyira bezabáltam tőle, hogy a cukortartalomtól csak szédelegtem egész este...). Itt a recept, ha valakit érdekel (lefordítottam finnre is, ha valakit úgy érdekelne): http://www.mindmegette.hu/kinder-pingui-kocka.recept
Oké, csorgassátok a nyálatokat:
Így megszánlak titeket, de a mienk mondjuk nem így nézett ki. Már csak azért sem, mert a tepsi mérete nem egyezett, sokkal nagyobb volt, így a közepére folyattunk egy pocsolyaszerű képződményt tésztának, persze a második pocsolya nem ugyanúgy sikerült, és még azt a hibát is elkövettük, hogy a meleg csokitölteléket öntöttük rá a krémre, amit az előbbi felolvasztott és így kicsit szétfolyt. Mondjuk csak a széle lett ronda, a belseje az viszont vetekszik a képen láthatóéval. De ez esetben csak és kizárólag az íze számít, ami viszont... nah, nem örvendezek róla, hanem inkább reménykedek, hogy a 3 szeletből marad egy nekem is szerdára. És hogy majd még csinálunk (mondjuk két hét múlva lesz egy hetes szünetem...)
Tehát, másik: megvettük a repjegyeket, jó tudom, mondtam.
De ennék még egy kis Kinder Pingui-t. Mondjuk nagy hátrány, hogy azt sem kapni Finnországban - vagy ha lehet, akkor nagyon el van dugva, mert bizonyos ideig lehetett kapni, mostmár nem. Túró Rudit sem, de abban egyeztünk meg, hogy a Kinder Pingui csak jobb. Mert pingvinek vannak a csomagolásán.
Amúgy mivel könnyes szemekkel vettem tudomásul, hogy véget ért a Dexter, hát elkezdtük nézni a Trónok Harcát. Csak tudnám, hogy az amúgy is ronda és unszimpatikus embereknek miért adnak még unszimpatikusabb szerepet. Mondjuk a leginkább unszimpatikusabb a barbár embör, szerintem a legrondább is, főleg egy róla olvasott cikk után ez a véleményem, de az enyhíti a körülményeket, hogy leöntötte olvaszott arannyal annak az idegesítő alaknak a fejét. Nah, csak hogy jót is írjak róla. Szeretnék egy sárkányt.
Jah és a másik kedvencem, ami sajnos csak finnül tekinthető meg, és csak Finnországban: Suomensukulaiset 30 päivässä - azaz Finnország rokonai 30 napban, Oroszországban élő finnugor népekről szól, hát nekem nagyon tetszik. Azért finnül tudók keressenek rá, hátha valahol megtalálják :)
Szerintem más beszámolni érdemes nincs jelen pillanatban. Majd még visszatérünk. Pingvinekkel.
