Even on a cloudy day...

A hétvégén nagyjából csak aludtam. Nah jah, múlt héten kicsit sok mindent sikerült csinálnom. Mindig túlvállalom magam. Kezdődött egy nyugis hétfővel.

Amúgy meg vagy elfajzott az ízlésem, vagy finnesedek... de ízlik a grillezett zöldségek közötti ananász. Csak elfajzott az ízlésem, megnyugtató. Ha finnesednék, akkor azt hinném, hogy az ananász zöldség. 

Kedden részt vettem egy csodálatos orosz esten. Mert úgy döntöttem, hogy ha már tavaly oroszt tanultam (ne kérdezd miért. Szerintem sok volt a szabadidőm. És fel akartam venni még egy kurzust, 0 kreditért, mert túlléptem a kredithatárt. Az orosz kapóra jött, meg tetszett is). Amúgy meg a nyelvtanulás itt kicsit más, mint otthon. Kapunk minden órán 2 órás házifeladatot, ha nem többet, egy csomó órához köthető linket, és ha még időd engedi csináld meg a nem kötelezőeket is. Az is beletelik pár órába. Jó, túloztam, eddig a legtöbb idő, amit házival töltöttem az 3 óra volt. 

És egész órán beszélni kell a pároddal. Emellett a tanár meg még meg is kínoz, mert ha fordítunk az órán (oroszról finnre) megkapom a jó hosszú mondatokat, hadd gyakoroljam mindkét nyelvet egyben. Jah, mert lapítok egész órán (mint mindenki más). 

Emellett vannak tandem párok, ami azt jelenti, hogy két nyelvtanuló találkozik, az egyik finnül tanuló orosz, a másik oroszul tanuló finn, és akkor beszélgetnek, és tanítják egymást. És nyelvi estek. Ahol sokmindenki találkozik, aki anyanyelvi szinten beszél vagy tanul egy nyelvet. Nah, én elmentem az oroszra, ahol voltunk vagy 20-an, abból rajtam kívül egy valaki nem tudott még semmit. Ő a mostanira el sem jött. Csak én összehaverkodtam egy spanyol sráccal, aki 2 éve tanul oroszul, és szereti a metál zenét, és amúgy meg annyira egyedül érzi magát itt, mert a finnek nem barátkoznak. Erre elvittem hétvégén a whisky baariba, hát elég jól szórakozott :D Főleg, amikor egy srác egyfolytában nézte, egyértelműen róla beszélt, odajött hozzánk, elment, majd amikor kint voltunk akkor megjegyezte: te ugy nézel ki, mint a Slayerben az egyik tag.

Visszatérve az orosz estre, ami ma is volt... és ma már 3 szót értettem és nem csak kettőt... amúgy vicces :D Főleg, hogy 4-ből 3-an egész jól beszélik. De mindig valaki fordít nekem. 

A hét hátralévő részét is nagyrészt Turkuban töltöttem, J-nél illetve találkoztam Brigivel, aki velünk volt cserediák, és elmentünk a kukába. Nem a kukába, hanem a Kukába. Azaz a kuka kocsmába. (Kuka = ki).

Pénteken várromot akartunk nézni, de annyira fáradt voltam, hogy inkább csak Hirvensalora mentünk. A sípályára. Még nincs hó (bár sok embernek havas képeslapot küldtem, meg még nem is mindenkinek küldtem), de a sípálya üzemel. És ilyen baromságokat is csak a finnek találnak ki (tutti mások is), de ilyet még nem láttam:

Tehát, ha valaki nem tudná interpretálni a képet, a sífelvonó felhúzza a kocsit. És a háttérben látható pályán legurulnak. A piros autó megy felfelé, sárga lefelé. Látszólag nagyon élvezik ezt... :D és akkor megfordul a fejemben, hogy mekkorát borulnék az első kanyarban...

Amúgy a sípálya:

Kilátás a kikötőre és a városra:

A másik oldalon meg erdő:

Furcsa objektum... tényleg, amúgy mire jó? Felsétálsz a lépcső, hogy 3 méterrel többet síelhess? Más értelmét nem találtuk...

És a naplemente. Amúgy már kezdődik az ősz. Korábban megy le a nap, mint eddig... és később is kel fel. Oké, nem olyan borzalmas, mint Ouluban. Kiérkezni a tél kellős közepén, vagyis januárban. És akkor kelj fel   7-kor (ami otthon 6)... kint meg korom sötét. Az első pár héten úgy éreztem, mintha 3-4 órát aludtam volna, és rendkívüli másnappal keltem volna fel. Mert én hülye részegen beállítottam az ébresztőórát hajnal 6-ra. Annak ellenére, hogy nem ittam, nem is állítottam be az ébresztőt 6-ra, hanem 7-re, és kb. 22-kor már aludtam... mindenesetre kezd nehezebb lenni mostmár felkelni. Azt hiszem lassan átállok a kávéra a tea helyett. Vagy a 2 teára az egy helyett. De Turkuban vagyok, itt meg úgysem lesz olyan sötét reggel 7-kor. Meg most fokozatosan, szép lassan fogok hozzászokni :) Így azt hiszem nem kell 3 kávéra átszoknom reggelente. (Mondjuk a finn kávék nem erősek, én meg még kevésbé erősen iszom, mert a pohár háromnegyede tej... :D)

És íme egy félresikerült kép az esti kikötőről. Azt hittem kevésbé elmosódott a fényképező kijelzőjén. De így nagyban igencsak az. Most meg nincs kedvem jásztani vele:

Jah, és a kisebb gyerek kedvenc foglalkozása, hogy mostanában frizurát csinál nekem. Amikor épp nem olvasok neki... vagy nem talál ki mást a kínzásomra. Jelentem, még van hajam. Öööh, azt hiszem összesen 4 szál... mintha régebben több lett volna. Íme, kukkatukka (virághaj):

A tettes ott lapul a háttérben. Amúgy meg látszik mennyire őszinte a mosolyom... a haj kibontása eltartott pár órát (rosszabb, mint Paganfest után, amikor a hajam beleakadt valakinek a szögecses karkötőjébe vagy mijébe és végigrángatott a tömegen a férfi wc-ig. Mert csak ott vette észre, hogy jaaah, amúgy ott lógok rajta. Egyik legjobb koncertélményem - a másik legjobb Paddy and the Ratsen volt, amikor nem elég, hogy szandálban pogóztam és vikingruhában, valaki a hajamba kapaszkodva húzta fel magát... 

Ezért eldöntöttem: levágom a hajam. Majd, egyszer. Nem most. De miért kell mindenkinek megtépnie...? Amikor utálom, ha a hajamban kotorásznak az emberek...

Tehát ha valaki szeretne kukkatukkát, akkor merem ajánlani, hogy ide jöjjön. Ennél jobbat sehol sem csinálnak, az is biztos :)

Barlangászás Turkuban

Amúgy az előző bejegyzéshez kiegészítésül, a negatív gondolatok nem a honvágy miatt jöttek rám. Csak még mielőtt kijöttem, kaptam egy e-mailt Reykjavíkból, és szerintem túlságosan beleéltem magam abba, hogy az elkövetkezendő évemet ott töltöm. Annak ellenére, hogy az ajánlatra nemmel válaszoltam, és már el volt döntve, hogy ide jövök. De eljátszottam a gondolattal, és persze, hogy nem azt kaptam, amit vártam. 

És amúgy is elég szerencsétlen hetem volt. Mindent elhagytam, meg minden kiesett a kezemből. Például a lakáskulcsot a könyvtárban (megint a kulcsok...) és rohangálhattam egy fehér inges ősz szakállú, ősz hajú, szemüveges ember után, aki elvitte. Csakhogy a könyvtárban minden ott dolgozó így nézett ki - kivéve a nők. 

Meg elrontottam a fénymásolót. Nem lehet rám bizonyítani, de egy oldalt sikerült lefénymásolni, utána kiírt nekem olyanokat, hogy nem érzékeli a könyv méretét, állítsam át ezt, azt. Nah jah. Nyomkodtam eszeveszetten a gombokat, majd feladtam és elmentem órára. Következő szünetben meg már ki volt írva nagy betűkkel, hogy "Ei käytössä" "Out of order"... Jól van, megint elsunnyogtama, nehogy rámfogjanak valamit.

Jah, mert ha valaki szerencsétlen, akkor annak még olyan dolgokat kell adni, amik nem feltétlen működnek. Eddig a mágneskártyák voltak használatban fénymásoláskor. Egy hete viszont beszereztek ilyen kis szürke nem tudom miket, amivel lehet ugyanúgy, meg kapok 300 oldalt ingyen. Elvileg egy helyen eddig is lehetett használni, de most a főkönyvtárban van az a hely. És amikor odaadták közölték, hogy még nem feltétlen működnek... Tudtam, hogy szerencsés vagyok :)

Amúgy meg úgy volt, hogy megyünk a nemzeti parkba aludni, de az eső elmosta. Pénteken nem csináltam semmit, csak otthon voltam - és aludtam 10 órát. Tudtam, hogy fáradt vagyok... szombat reggel viszont mentem be Turkuba, és elindultunk felfedezni pár barlangot. Amikor ismertetőt olvastam róla, akkor csak az maradt meg a fejemben, hogy vannak benne denevérek - a csövesek is laktak ott részt kihagytam. És hogy a tévhiteket eloszlassam: a denevérek igenis belerepülnek az ember hajába. Az enyémben már volt egy. Mondjuk véletlenül, mert az ablakunk felett volt a denevérek fészke és a nagy nyári hőségben nem csuktuk be az ablakot. Az eltévedt denevér meg úgy gondolta, szívesen invitáljuk és beleesett a hajamba. Nem volt kellemes erre ébredni...

Tehát ilyen helyre mentünk. Jah, és barlangba, amikor kicsit klausztrofóbiás vagyok. Mert biztos majd kellemesen érzem magam ha be lehet jó sokáig menni. Amúgy nem lehetett, és nem voltak denevérek meg csövesek sem. Szerencsére. De a barlangot így is nehéz volt megtalálni, úgyhogy bolyongtunk, sziklára másztunk és gombát szedtünk egész addig, amíg rá nem leltünk. És találtunk új objektumot. Azaz víztárolót... (azaz mindig is tudtam, hogy eljönnek értem az UFO-k, ha már egyszer itthagytak. Volt pofájuk...)

És ebben az erdőben bóklásztunk a barlang után. Nah meg ezekre a sziklákra másztunk fel, és a többi...

Jah és találtunk gombákat is:

(Ezt nem ettük meg. Csak a tattikat (vargányákat), amik viszont nagyon finomak voltak :)

És végül a barlangot is megtaláltuk. A falán meg egy koponya... ismeretlen mester műve. :P

Jah meg elég nagydarab sziklákok:

És ha már ott voltunk a barlangnál, akkor úgy döntöttünk, hogy az előző képen látható sziklákon elindulunk felfelé a barlang tetejére. 

És onnan ilyen volt a kilátás:

Jah és ez meg érdekes zuzmó volt:

Estére meg sikeresen elrontottam a gyomrom. Mert nem egyszerre kellene megennem a kutyavigyázásért kapott csokit. Bármennyire is finom. Jah és utána még egy zacskó chipset, a normális kaja meg már nem is kellett. Nem csoda, hogy még mindig fáj a hasam :( Pedig J meg is csinálta a finom gombákat, de alig tudtam enni belőle. Jah, aztán meg csak röhögött rajtam. De így kell annak, aki nem táplálkozik rendesen... :P És ha nem lettem volna ilyen rosszul, akkor a napom biztos tüzijátékkal végződött volna, ami most kezdődik, de így nincs kedvem bemenni. Meg J is fáradt, mert egész nap dolgozott. Úgyhogy ez van. 

Varázserdő

Nem tudom minek hatására, de megint rámjött a nem tartozok sehova érzés. De miért is akarok bárhova is tartozni, amikor soha nem is tartoztam sehova. Mindegy.

Egy hónapja jöttem ki. Azóta minden változatlan. Család kedves, suli elkezdődött és tetszik. Jobban, mint otthon. Itt nem kell jelentkezni, meg az órán mindenki előtt beszélni. Végig ülhetsz kussban, max páros feladatok vannak. Ami egész jó.

Lesznek könyvvizsgák is, legalábbis nyelvtörténetből majd esszét írok. Kíváncsi leszek.

Osku kutya megint meglátogatott minket, így L-el elmentünk a varázserdőbe. Vagyis az ő varázserdejébe. Dobtam is egy hátast a csúszós hídon... jellemző... már meg sem lepődök. Aztán pénteken meg jól leamortizáltak a gyerekek, vagyis csak az volt, hogy L megsértődött, hogy nővéréhez mindig jönnek ismerősök. Ilyenkor nyűgös, hisztis - a legjobban meg azzal tudom megvígasztalni, ha olvasok neki. Így 1-2 mesekönyvet végigolvastam (többek között a koirien kalevala-t - kutyák kalevalája). Nah, ja a koirien kalevala-ból voltak oldalak, amiket 3-4x el kellett olvasni, mert annyira tetszett neki, ahogy farkasul beszélek. És megtudtam, hogy nem is 4, hanem 5 éves!

Utána kicsit besűrösödött a program. Be Turkuba, bevásárolni a paprikáscsirkéhez... jó hozzávalókat találtam, de J ragaszkodott hozzá, hogy legyen. Aztán késve megérkeztem egy házibuliba, amit 2 magyar csoporttársam szervezett (6-ból 3 magyar...). És késve megérkeztem a kauppatorira is, hogy találkozzak O-val. Végül egy sörre beültünk, meg dumáltunk, végül meg elhívott másnap biciklizni. Mert ment Kurjenrahka Nemzeti Parkba, ami Turkutól 30 km, és akkor már csatlakozzak. Megérte :) Azt hiszem, lesz egy kedvenc helyem.

Tehát a Nemzeti Park:

Annak a fehér szöszmösznek elfelejtettem a nevét, de szerintem olyan kis aranyos (és puha). Jah, mert a kilátónál megálltunk bogyót szedni, vagyis én csak zabáltam a vörös áfonyát (nem tudom eldönteni, hogy szeretem-e vagy sem), O meg gyűjtötte. Addig meg volt időm körbemászkálni a területen meg fényképezni...

És furcsa objektumokat találni... nem tudom, hogy ez mi...

Jah, és a kilátóhoz hozzá kellett láncolni a padot, nehogy a részeg finnek bevigyék a mocsárba, hogy ott tivornyázzanak... :D

Kilátás a kilátóból a mocsárra:

Vajon elsüllyedek? :P Ezt kicsit később is megpróbáltam, amíg O nézegette a térképet - én meg jóllakott óvodásként a térkép felé sem néztem, hanem elvoltam. És találtam 10 centet a mocsárban... xD

Út át a mocsáron. Jah, amúgy a deszkákon csetlettem botlottam. Szokásomhoz híven, polc vagyok... csoda, hogy nem estem bele. 

Kezdünk átérni a mocsár másik oldalára, ahol megint kezdődött az erdő:

Jah, és a mocsár neve: Vajosuo. Csak hogy ne felejtsem el (suo = mocsár).

Olyan szép zöld :)

Ez meg a visszaúton készült:

Nem tudok betelni a hellyel. Ouluban is szerettem a mocsarat...

Megint az erdőben...

Pihenőhely. Mögötte volt olyan wc, amibe Roger Brown belemerül a Fejvadászok c. filmben... :D

Azt hiszem ennyi. Jah, és épp a Trollfestre vagyok rákattanva... nem tudom miért, de olyan kis viccesek.

 

Napos emlékek Naantaliból...

Ez van kiírva, amikor az ember elhagyja Naantalit. Mire fel... amikor nap az nem sütött sehol. Az eső hatására a csigák viszont előbújtak. Le is fényképeztem egyet (többször is):

Amúgy meg már jön az ősz, és egyre több vörösödő levelet is találni:

De persze, az itteniek szerint késik, mert ilyenkor már rendesen mindenhol színeseknek kellene lennie a leveleknek. Ami azért még nem következett be...

Nah mindegy. Amúgy vasárnapi semmittevésemben döntöttem úgy, hogy elmegyek bicózni. Mert olyan szép volt az idő. Volt, amíg el nem indultam... meg amíg meg nem érkeztem Naantaliba. És még ahhoz sem sikerült hozzászoknom, hogy eshet az eső, bármikor, így vigyek magammal esőkabátot. Ehhez képest sziklára másztam, persze, ami kicsit csúszós volt, viszont a kilátásért megérte (ígérem lesz napsütéses kép is erről a helyről):

(Amúgy ha nagyban néznétek ezt a képet, akkor látnátok a sirályt is a kép tetején...)

És így hosszabb elgondolkozás után... Ouluban csak kevesebb ember volt. Itt egyfolytában mászkáltak... szhörnyűű, rhémes... és még a strandra is lementek (az oroszok, fényképezkedni). A strand amúgy egy stégből állt:

Jah, és legyen kép már Naantaliról is:

Ilyen borús időben nem sikerült a legjobban...

Amúgy meg ki nem szeretne ilyen helyen lakni, ahol rálátás a tengerre? Jó, ez előtt a ház előtt épp munkálatok folynak (ezért a narancssárga kerítés), de amúgymeg...

És ha már Naantaliban vagyunk, akkor az ablakokban muuminok is leledzenek:

Jah és nem mellékesen elromlott a telefonom (amit J egyszer megjavított, de azóta megint elromlott). Így folyamatosan kérem majd a telefonszámokat mindenkitől. Csak nem mindig jut eszembe.

És tudom a címemet, lehet küldeni képeslapot :) A nevem is ki van téve a postaládára... :P

Meg majd én is küldök. Ha sikerült összekaparnom magam... az itteni öblöt még nem kerültem meg, pedig érdemes lenne. Majd jelentkezem, ha lesznek új képek :)