Boldog születésnapot Finnország!

Kicsit megkésve, de... december 6-a Finnországban nem a Mikulás napja, hanem a Függetlenségé. 1917. december 6-án vált ugyanis Finnország függetlenné. Ezt nekem idén háromszor sikerült megünnepelnem... :D

Amúgy - és attól függetlenül, hogy - egy hete írtam az utolsó blogbejegyzést, megint nem tudom hol tartok, illetve miről kellene beszámolnom. Így kezdem azzal, hogy meghívtak az iskolai függetlenség napi ünnepélyre december 4-én. Még ezelőtt sosem sikerült résztvennem ilyen ünnepségen, amikor az általános iskolások előadását nézzük meg, sőt még általános iskolában sem voltam itt. Úgyhogy tök izgi volt :D 

Ami külön tetszett, hogy a falak muuminokkal illetve Angry birdsökkel voltak díszítve, amit a gyerekek készítettek. Nah az előadás meg... vicces volt. Egy komoly, történelmi előadás sem volt, hanem inkább viccesek, amiken lehet szórakozni, és illik a gyerekek előadási stílusához. Ami szerintem a legjobb volt, az amikor leutánozták a régi finn dalokat, és a gyerekeket is az énekeseknek megfelelően öltöztették fel. Mondjuk az egyik kiscsajt sajnáltam, akire bőrkabátot adtak (csak 5x fért bele), és akkora kalapot, amiből nem látott ki. Elég érdekesen is mozgott... :D Mondjuk ezt nem tudom leírni, videót kellett volna csinálnom. 

Előadás után meg pulla és csoki várt minket az egyik teremben. Nyami. Nem mellesleg betegre ettem magam megint pullával,mert csináltunk a hétvégén. 

December 6 szabad lett volna, ugye, csakhogy V, az idősebbik lány, pont aznap született, így visszajöttem Turkuba szülinapozni. Meg este megnézni a linnanjuhla-t, ami "az egyik legunalmasabb műsort, de majdnem mindenki megnézi minden évben". Igazából meghívnak kb. 2000 embert, akik fontosak, híresek Finnországban, korábbi elnököket, stb. hogy kezet fogjanak a jelenlegi elnökkel. A táncnál már én is majdnem bealudtam, így inkább bevánszorogtam a szobámba. A szülinapozás miatt ugyanis több, mint 10 gyerek ricsaját hallgattam délután. De legalább jól érezték magukat :D

Hétvégén pedig J-éknél ünnepeltünk. Mondjuk kiskarácsonyoztunk is, glögivel, és inkább a karácsonyról beszélgettünk - mert azt már otthon töltöm, és milyen lesz? Komolyan, olyan lelkesek a szülei. Hát J nem hasonlít rájuk... 

És ismételten képek, mert nem lehet betelni a hóval és az erdővel (csak Maskuba miért nem vittem a fényképezőt, amikor ott is elmentünk sétálni az erdőbe...):

És a csodálatos Turku:

Befagyott az Aurajoki:

A dóm, meg a hatalmas karácsonyfa:

Könyvtár:

Dóm az egyetem felől:

Karácsonyi vásár Turkuban. Mondjuk venni semmit sem érdemes, egy kötött kesztyű (szép, biztos meleg, kézzel készített, de...) 50 eur. Azt hiszem inkább kötök magamnak...

Egy kis Stockholm Turkuban (vagyis arra emlékeztető utca):

Az Aurajoki túlpartja:

Karácsonyi vásár a kauppatorin. Egy részeg meg pont belevánszorgott a képbe, de ettől olyan élethű:

Csillogó díszfa :D

A repülőjegyemet meg sikerrel kinyomtattam. Ki, mikor, hol ér rá? Dec. 20 és jan. 3 között. 

Ami biztos: 

Dec. 21 Egom

Dec. 22 Bp? 

Utána Környe-Trébánya-Egom környékén leszek megint megtalálható.

Több hó ^^

Szerintem a tél a legszebb évszak. Bárki bármit is mond. És végre itt van :)

Múlt hétvégén egyik napról a másikra leesett kb. 10 cm hó. Nah jah, itt sem olyan tökéletes minden, mert a hóviharban 1 órát késett a vonat Helsinkiből. Tehát nem csak otthon szar a közlekedés :P Sőt, egy vonatot töröltek is. Bár azt hozzá kell tenni, hogy elég szar idő volt - bár nekem tetszett. Csak amikor bebicikliztem Turkuba (mert miért is ne, ha autóval is mehettem volna: hát azzal nem is mertem volna elindulni), kb akkora széllökések voltak, hogy kétszer majdnem belelökött az árokba. Plussz szakadt a hó. Szépen. Nah jah, ha nem álltam volna meg az út közepén néha bambulni, hogy esik a hó, és milyen jó érzés, hogy ott állok ennek a kellős közepén, mert már annyira vártam... akkor be is értem volna Turkuba :D vagyis még mielőtt megfagytam... :D mert így is beértem, csak addigra a lábam fázott (ami nem meglepő, mert a lábam és a kezeim mindig fáznak), de az meglepő volt, hogy normál télicuccok nélkül nem fagyok szét a -17 fokban sem. Mert a legtöbb téli ruhám otthon hagytam, áh... decemberig úgysem lesz annyira hideg, mert az mindig csak januárban jön. Végülis még ennél lesz hidegebb. Úgyhogy ami késik, nem múlik. Igazából meg csak nem fért be annyi minden a táskámba, mert csak kis táskát hoztam magammal. Bőröndöt, az bőrönd, amit hoztam. 

És voltunk a karácsonyi vásárban is glögit inni. Ahol volt egy félelmes... hát... nem is tudom, tonttu akart az lenni, de inkább troll volt, és nem cukki. Hanem... iszonyat ronda. De dagadt gollamhoz is hasonlíthattam volna. Komolyan mondom, majdnem elfutottam onnan, glögi, minden nélkül, olyan ronda volt. 

Amúgy meg semmi érdekes nem történt. Úgyhogy ismerős képek, máshogyan. Vagyis helyek, nah. Amik nektek már biztos olyan unalmasak, mert minek mindig ugyanazt fényképezni. De ha itt is ennyire szép, minek menjek máshova? Úgyhogy havas képek, ma reggelről:

Kedvenc hidam. Amin most kb. úgy megyek át, mint egy rokkantnyugdíjas. Mert egyszer már lecsúsztam róla. Jah, meg a jeges úton is sikerült párszor hátast dobnom. Egyszer bicóval is, mert elbambumltam, és dombom lefelé behúztam a féket hirtelen - tudnám miért - az úton meg korcsolyázni is lehetett volna. Nah grat. Polc vagyok. Csak miért kell mindig elesnem...

És annak ellenére, hogy a mókusok beszürkülnek télre, elég nehéz őket lefényképezni - vagyis nehéz volt, még novemberben is, nah jah, esős időben. Mert mindig addig bámulnak, amíg az ember elő nem veszi a fényképezőjét, aztán meg ciccegve elrohannak. Kis dögök. Hiába etetjük őket...