Több hó ^^

Szerintem a tél a legszebb évszak. Bárki bármit is mond. És végre itt van :)

Múlt hétvégén egyik napról a másikra leesett kb. 10 cm hó. Nah jah, itt sem olyan tökéletes minden, mert a hóviharban 1 órát késett a vonat Helsinkiből. Tehát nem csak otthon szar a közlekedés :P Sőt, egy vonatot töröltek is. Bár azt hozzá kell tenni, hogy elég szar idő volt - bár nekem tetszett. Csak amikor bebicikliztem Turkuba (mert miért is ne, ha autóval is mehettem volna: hát azzal nem is mertem volna elindulni), kb akkora széllökések voltak, hogy kétszer majdnem belelökött az árokba. Plussz szakadt a hó. Szépen. Nah jah, ha nem álltam volna meg az út közepén néha bambulni, hogy esik a hó, és milyen jó érzés, hogy ott állok ennek a kellős közepén, mert már annyira vártam... akkor be is értem volna Turkuba :D vagyis még mielőtt megfagytam... :D mert így is beértem, csak addigra a lábam fázott (ami nem meglepő, mert a lábam és a kezeim mindig fáznak), de az meglepő volt, hogy normál télicuccok nélkül nem fagyok szét a -17 fokban sem. Mert a legtöbb téli ruhám otthon hagytam, áh... decemberig úgysem lesz annyira hideg, mert az mindig csak januárban jön. Végülis még ennél lesz hidegebb. Úgyhogy ami késik, nem múlik. Igazából meg csak nem fért be annyi minden a táskámba, mert csak kis táskát hoztam magammal. Bőröndöt, az bőrönd, amit hoztam. 

És voltunk a karácsonyi vásárban is glögit inni. Ahol volt egy félelmes... hát... nem is tudom, tonttu akart az lenni, de inkább troll volt, és nem cukki. Hanem... iszonyat ronda. De dagadt gollamhoz is hasonlíthattam volna. Komolyan mondom, majdnem elfutottam onnan, glögi, minden nélkül, olyan ronda volt. 

Amúgy meg semmi érdekes nem történt. Úgyhogy ismerős képek, máshogyan. Vagyis helyek, nah. Amik nektek már biztos olyan unalmasak, mert minek mindig ugyanazt fényképezni. De ha itt is ennyire szép, minek menjek máshova? Úgyhogy havas képek, ma reggelről:

Kedvenc hidam. Amin most kb. úgy megyek át, mint egy rokkantnyugdíjas. Mert egyszer már lecsúsztam róla. Jah, meg a jeges úton is sikerült párszor hátast dobnom. Egyszer bicóval is, mert elbambumltam, és dombom lefelé behúztam a féket hirtelen - tudnám miért - az úton meg korcsolyázni is lehetett volna. Nah grat. Polc vagyok. Csak miért kell mindig elesnem...

És annak ellenére, hogy a mókusok beszürkülnek télre, elég nehéz őket lefényképezni - vagyis nehéz volt, még novemberben is, nah jah, esős időben. Mert mindig addig bámulnak, amíg az ember elő nem veszi a fényképezőjét, aztán meg ciccegve elrohannak. Kis dögök. Hiába etetjük őket...