Mivel még mindig érzem a hajó ringatózását (és ez most cseppet sem jó érzés, olyan, mintha a szoba egyfolytában dölöngélne), ezért gondoltam belekezdek a bejegyzésbe. De nem ma fogom befejezni, hanem majd máskor. Hosszú bejegyzésre számítsatok ;)
A leghosszabb nappalt, finnül yötön yö-t (éjszakátlan éjszaka) június 19 és 26-a között ünneplik, péntek estére szokott esni. Ilyenkor a legtöbben fogják magukat és elmennek vidékre, egy kis mökkibe, saunáznak, iszogatnak, jól érzik magukat. Juhannushoz tartozik a juhannuskokko (juhannusmáglya) is. A juhannus-t általában baráti összeülésként szokták felfogni, ritkább, kivételesebb esetekben lehet belőle családi ünnep.
A finn szigetvilág Finnország délnyugati partjainál kezdődik és egészen Ahvenanmaa-ig (Ålandig) tart. A wikipedia szerint 40 000 szigetből áll (megkülönböztetik a saari = sziget, amelyre lehet építkezni és a luoto = sziklás sziget, amelyen fák sem nagyon nőnek, lakhatásra alkalmatlan). A szigetvilág páratlan a világban, ennyire kiterjedt szigetcsoport máshol nem található.
Ezek után bele is kezdenék abba, hogy hogyan is jött össze a kettő. Még korábban meg lettünk hívva J nagynénjének 80. szülinapjára, akinek a mökkije Lempmo szigetén található. J szülei meg amúgy is odavannak a tengerért, már elég régóta vitorláznak mindenfelé a Balti-tengeren (25 éve vették azt a vitorláshajót, amivel most mentünk, előtte is volt nekik már másmilyen), így ezzel a hajóval mentünk. Az út elég hosszú volt, bár nekem nem nagyon tűnt fel, mert egyfolytában készültek képek. Bár gyorsabban megtettük, mint számítottunk rá, köszönhetően a kedvező szélnek. Így sem volt valami észveszejtő sebesség, (max. 14 km/h-val képes menni), de elég ez :) Lehet útközben gyönyörködni ilyen képződményekben:
És bár a szél kedvező volt, a fényviszonyok kevésbé. Bár később sajnos megint azt tapasztaltam, hogy mindegy, milyen beállítás, és mindegy milyen jó fények, a kép akkor sem adja vissza azt, ami ott volt. A tenger illatát például, a víz locsogását, és ahogy belekap a szél a vitorlákba. Mint megtudtam, nem feltétlen az a legkedvezőbb, ha hátszél van, ugyanis akkor a második vitorla nem adja hozzá a maximumot a sebességhez. Sokkal jobb, ha kicsit oldalról érkezik a szél (ezt én laikusan nem így gondoltam, de belegondolva nagyon is igaz :)
Finnország 9-ig többtörzsű hajója, mint ezt a vitorla feliratából megtudjuk. Általában ez a szám hosszabb szokott lenni, de esetünkben egy sokmindent átélt hajóról van szó. A hajók végére kötelező kitenni a származási ország zászlaját is:
A zászlót menet közben kell használni, illetve kikötőkben 9-21 óra között, ha 21-ig nem megy le a nap (amennyiben igen, akkor leveszik). Igazából ezt a szabályt csak az etikett írja elő, tehát nem egy fába vésett szabályról van szó. Ha valaki Finnországban akar csak hajókázni (értsd: nem megy külföldre), akkor nem kell semmiféle engedélyt beszereznie a hajó vezetéséhez, külföldre viszont szükséges (hogy milyen, nem tudom). De vannak különböző tájékozódási kurzusok, amik nem feltétlenül ártanak az embernek, hisz itt a szigetek között szerintem elég könnyű eltévedni, és a térképek is elsőre elég kínaiak... táblák ugye nincsenek, amelyeken lehetne olvasni, mi merre van, csak egy-két fehér-fekete oszlop, ami azt jelzi, hogy északra, délre, nyugatra vagy keletre érdemes-e megkerülni azt.
De nem megtanulhatatlan dologról van szó, hisz ha valaki ennyit vitorlázik, akkor már kívülről ismeri a szigeteket, és az útvonalakat :) Meg ma már a technikai fejlesztéseknek köszönhetően elég könnyen el lehet igazodni tengeren is, persze az elem akármikor lemerülhet, és ha nincs másik... de nem tévedhettünk el, hisz J apukája minden ehhez hasonló kurzust elvégzett, így akár csillagok segítségével is tudott volna tájékozódni (ezért volt 3 csillag a sapkáján).
Itt látszódnak a hullámok, és erről jut eszembe, hogy nem feltétlenül érdemes a vízbe esni. A hajót ugyanis nehéz megfordítani, először is be kell húzni a vitorlákat, de ezalatt még ha lassan is megyünk, a hajó halad valamennyit. ezután beindítani a motort és elindulni visszafelé, amerre belepottyantunk a vízbe. Nah, ez ilyen hullámok mellett és nappal még talán nem nehéz feladat, de nyíltabb tengeren (a tengerészek állítása szerint, amit elhiszek, mivel magam nem tapasztaltam még ilyet) akkorák is lehetnek akár a hullámok, hogy a másik hajókat sem lehet látni mögülük - így egy embert észrevenni... úgyhogy mentőmellény kötelező! És az is, hogy nem elindulni a hajó elejére kapaszkodás nélkül. Szerencsére senkinek sem sikerült összehoznia a beleesést :)
Amúgy két egyforma sziget nem található, még akkor sem, ha ilyen nagy számról van szó. Mindenfelé érdekes sziklaváltozatok, kis, göcsörtös erdeifenyők, amik a kietlen körülményeknek köszönhetően nem tudtak nagyra nőni. A szigetek éghajlata nyáron hűvösebb az állandó szél miatt, illetve minél kijebb eső szigetre megyünk, a víz annál hidegebb lesz körülötte.
Sok szigeten vannak mökkik, amiket általában nyáron használnak. Állandó lakosok csak nagyobb szigeteken vannak, a legtöbben halászattal foglalkoznak. Bár nekik köszönhetően a nagyobb szigetek autóval is elérhetőek, ingyenes kompok visznek át egyikről a másikra. Ezt nyáron a nyaralók is kihasználják. Viszont a vizitaxiért elég borsos árakat kérnek el (voltak, akik így jutottak el a szülinapi buliba).
Ennek ellenére elég sok a lakatlan sziget is, illetve vannak, akik mindent megtesznek, hogy elkerüljék a szomszédok letelepedését, például megveszik a szomszédos telkeket. Akinek a birtokában van egy lakatlan sziget, nem feltétlen akarja eladni, hogy aztán beépítsék. Ez, mint J svéd rokonai mondták, máshol nem így van: Svédországban drágán eladják a szigeteket, amiken úgy élnek az emberek aztán, mint a heringek. Persze, Svédországnak nincs is ennyi szigete...
Tehát az év leghosszabb napját mi Lempmo szigetén töltöttük, ahol J apukájának nővérének a mökkije található (most ebbennem vagyok biztos, de ha jól tudom itt is élt egy darabig gyerekeivel, akik később Svédországba költöztek, de nyáron előszeretettel látogatnak el ide). A szigeten ezen kívül pár mökki található még, békés kis hely.
A víz a sziget körül rendkívül tiszta volt, több méter mélyre le lehetett látni. Tele volt vizinövényekkel is, amik szintén bizonyítják tisztaságát. A sziklák azonban eléggé csúszósak, így a fürdés eléggé nehezen kivitelezhető, de mi megoldottuk, a stégről ugráltunk bele. Mivel már említettem, hogy itt hidegebb a víz, mint Turkuban, így eléggé frissitő hatása volt annak, hogy beleugrottunk a 13-14 fokos vízbe. Amikor már 14 fokos volt, akkor már nem csak beleugrottunk és kiúsztunk, hanem lehetett lubickolni is kicsit. :) Bár akkor is az a legszebb, amikor a napsugarar megcsillannak a vizen.
Esti buli előtt pedig kötelező volt a halászháló kifeszítése, illetve a halak begyűjtése. Fogtunk is pár sügért (ahven), egy süllőt (kuha) és egy hatalmas csukát (hauki) a 4 nap alatt. (Csuka állkapocscsontjából készített magának kantelét Väinämöinen is). Bár számomra meglepő volt, hogy csukák és süllők élnek sós vízben is, de a bizonyíték megvolt rá. És a finnek értenek is ahhoz, hogyan készítség el a halakat :)
A szigeteken kisebb állatok, pl. nyuszik, hermelinek élnek, a sokféle madár mellett. Telente őzek is vándorolhatnak egyik szigetről a másikra, nyáron pedig van, hogy átúsznak. Az erdők annyiban különböznek a finn erdőktől, hogy a fák általában nem nőnek meg olyan nagyokra, kisebbek maradnak a tápanyaghiány miatt. De mocsarasabb területeken előforduló növények is fellelhetőek itt szép számmal.
Én a finn erdőkben a mohákat és a zuzmókat szeretem a leginkább. Mint már említettem a magyaros blogbejegyzésemben, a finn erdők aljnövényzete puha zuzmókból és mohákból tevődik össze, bár a zuzmók nyárra kiszáradnak. Mivel a mohákért odavagyok, muszáj volt képeket készítenem róluk :)
Az estéket kellemes italozással töltöttük, J svéd rokonaival. Az egyetlen problémám az volt, hogy nem értettem a svédet, és mivel közös téma sem volt, nem mindig beszéltek angolul. Kivéve a játékok alkalmával. Mivel eléggé messze vagyunk az északi sarkkörtől, ezért a nap pár órára lenyugszik este (bár ilyenkor is inkább félhomály van).
Ünnepelni való pedig volt elég. Péntek juhannus napja volt, de a szél miatt mi nem gyújtottunk máglyát. A szomszéd viszont szélvédett területen lakott, így sikerült máglyás képet is készítenem.
Arról már írtam korábban, egy másik blogban, hogy milyen hangulatos, ha a folyó mindkét partján sorban égnek a máglyák. Nem kevésbé hangulatos, ha a szomszédos szigeteken égetnek máglyákat :) Így itt is volt mit nézni. Amúgy mielőtt ennyire besötétedne, mint az előző képeken, hosszú ideig van naplemente, az éjszaka nem jön annyira gyorsan, mint Magyarországon. Amúgy nagyon nem haladok időrendben, de mindegy...
Nappal meg elég időnk volt kirándulni a halászat és fürdés után. Így egy szovjet időkből fennmaradt gumicsónakkal eleveztünk a szemközti szigetre is, amelznek neve Fåfängskären (a szigeteknek leginkább svéd nyelvű lakosai vannak). Gyönyörű, lakatlan sziget, szép öböllel, magas sziklákkal, szép kilátással. A fénykpezőm azonban nem vittem, mert volt egy lyuk a csónakon, és nem akartam, hogy elázzon, amennyiben elmerülnénk. De végül nem merültünk el, kibírta az utat :) Az előző képeken azonban látszik az a sziget is.
De Lempmo szigetén is volt erdő, látnivaló elég.
Így bárki beláthatja, nem szívesen indultam vissza a szürke mindennapokba. Bár nem sokáig lesznek szürkék, hisz lassan véget ér au paires epizódom, és költözök el a családtól. Egészen pontosan pénteken. Viszont Finnországban maradok, a nyaram pedig be van már táblázva. :) Juhannusos ünneplésből hazafelé igyekvő vitorlásokkal és napsütötte szigetekkel búcsúznék most.
