Tehát a hazautazás előtti nagy izgalom feleslegesnek bizonyult. Meg az az aggodalom is, hogy mit fogunk mi egy hétig csinálni - aztán szépen betáblázódott a hetünk. Kezdjük a landolásnál kedd este - amikor nagy hőség fogadott minket - rögtön elmentünk a Dunaparton kocsikázni szüleimmel, és mutogattuk az épületeket. Nah meg a Turult is láttuk távolról hazafelé.
Első nap tanulsága: a magyar kolbász pedig finomabb, mint a finn meetwurst (bár én egyikért sem vagyok oda), a pálinka meg pótolhatatlan (ezzel egyetértek).
Utána Esztergom Polccal. Fel a bazilika 415 (javíts ki ha tévedek) lépcsőjén, sőt még a templom közepén található energiakörbe is beálltunk pózolni. Külön köszönet a képeslapokért, megkaptuk :)
A képeket nem én csináltam, de legyen itt 1-2, a szép háttér miatt :D Meg úgy csinálunk itt is, mintha szeretnénk egymást xD Mondjuk ez a kép szerintem tipik túristás :D
Nah meg az eső utáni Esztergom, Széchenyi tere.
Este pedig elmentünk még Dobogókőre, mert éppen belefért az időbe - és hogy úgy nézzünk ki, mint a disznók esküvő előtt.
Második nap tanulsága: érthetetlen, miért vannak ilyen közel a házak egymáshoz, és hogy ezt a magyarok hogy bírják elviselni (ezen még én sem gondolkoztam korábban). A Soproni sör elmegy, kicsit keserűbb, mint a finn sörök. A bazilika magas. A magyar erdők máshogy néznek ki, mint a finn erdők, mert nincs puha moha mindenhol.
Hát a sok lépcsőzés után elmentünk erdőbe bicózni másnap. Kicsit eltévedtünk (Vitány vár volt a cél, de a Mátyás kútnál kötöttünk ki), de nem baj, hazafelé megtaláltuk a várat is :)
És jöjjön a tanulság: rendkívül szép erdei ösvényeken vezetett az utunk. Még őzikéket is láttunk!
Aztán irány Sopron, bátyámék ott házasodtak - ha valaki még nem tudná - mi egy nappal előbb mentünk, ha még kellene valamit segíteni. Meg az idegennek megmutatni Sopront. Végül ebből Eszterházy kastély lett, ami bár kívülről szépül, de belül sajnos még látszik 1-2 helyen a korábbi felhasználások miatti rongálódás. Amúgy meg az idegenvezetés magyar nyelvű - a külföldieket meg ellátják 2 oldalas kis papírokkal, amikre leírnak 3 mondatot egy-egy szobáról. A finneket - akiket meg amúgy minden érdekel - ez természetesen nem elégíti ki, úgyhogy fordíthattam végig az idegenvezetést finnre. Ettől már kezdett kicsit szép lenni a hangom :P Nah meg a hűvöstől is, mert csak nyári ruhát vittünk Sopronba, ahol az esküvő előtt elkezdett kicsit rosszabb idő lenni. Sebaj, mindenesetre az szerintem jó hír, hogy a rózsakertet vissza akarják állítani, és a kastély ehhez kapott támogatást is. Majd akkor megnézzük még egyszer :)
Bátyám esküvője: gondolom mindenkit ez érdekel a legjobban. Eddig csak hablatyoltam mindenről. Meg gondolom a kééép. Hát előzetesben annyit, hogy másfél órát ültem a búra alatt, hogy a hajam göndör legyen. A fele estére így is kisimult, de mindegy. Utána még ki is sminkeltek, amit végig le akartam kaparni magamról - lehet csak én képzeltem el, hogy viszketek, de akkor is :D És a szép csini ruhám cipzárja elszakadt, amit kisebb katasztrófának fogtam fel, főleg ezen megpróbáltatások után, úgyhogy én többet ilyet nem. De a bátyám miatt mosolygok és kibírom. Jah és tegyük hozzá: eddig ahány esküvőn voltam, annyiszor éreztem magam feleslegesnek, olyannak akit csak azért hívtak meg, mert elég bunkóság lett volna, ha megy az egész család, én meg nem. Mert semmit sem tudtam soha sem kezdeni, általában 1-2 ember volt, aki néha hozzámszólt, táncolni nem tudok, főleg azokhoz a rokonokhoz hasonlítva, akiknek a tánc a hobbijuk, így most mit égessem magam, stb. Ahhoz képest meg tök jó volt, nekem egy esküvő sem tetszett még ennyire. Főleg a vőfély, aki nagyon jól játszotta a szerepét. Nah meg a vicces kis előadások is jók voltak. És szerintem a zene is jó volt - végre nem schramli, amire kell tudni táncolni (ezért a kijelentésemért tuti lesz, aki meg akar majd nyúzni) - hanem mindenféle populáris számok, amikre elég ugrálni, úgyhogy még táncoltam is - nah jó, próbáltam a zene ritmusára lötyögni (meglepő, nem?). A végén még Gangam style-ra is ugráltunk (bár részemről nem ez volt az első alkalom, hanem szilveszterkor...
Hogy kicsit oldjam a beszámolót, itt egy kép rólam, meg a koszorúsfiúról (szerintem a koszorús lányok mellett a koszorús fiúk állnak):
A bátyámékról sajnos nem készült jó kép, de majd elvileg megkapjuk azokat a képeket, amiket a fotósok csináltak. Remélem. Amúgy meg miután mindenki kikérdezte J-t a finn esküvőkről, így átadhatom a tudást: nem sokban különböznek, egyedül az egyházi szertartás, mert ugye ők nem katolikusok. Meg az elején még azt mondta, hogy ott nem csörömpölnek az asztalnál, mint mi, így ez nagyon tetszett neki, de kb. a 10. általunk kezdeményezett csörömpölés után mondta, hogy jaaa, szerinte is ezért csörömpöltek mindig a nemtudomkijének a lakodalmán, csak ő azt akkor még nem értette. Mindegy. Csörömpöltünk még egyszer :D Úgyhogy ja, jó volt. Mit írhatnék többet?
Ezután, mármint az esküvő után, számomra a legnagyobb szenzáció az állatkert volt. Bár nehezen vettem, hogy J nem csinált annyi képet, mint akartam. A tapírt pl. nem fényképezte le, mert úgysem sikerült volna, de kit érdekel, ha tudjuk, hogy tapír van a képen? Azt úgysem lehet elrontani, a tapírok nagyon fotogének! A lajhárok meg szabadon voltak:
Bár mindenhova ki volt írva, hogy haraphatnak, nem sok mindent csináltak. Ja de, lélegeztek... :D a fenevadak. A gyíkok meg büszkén trónoltak kősziklájukon:
Volt egy szabadon is, de nem tetszett neki, amikor közelebb mentünk, mert hissegett rögtön. De azért ott van. Ilyen távolságból nem zavartam :D
A prérikutyák is rémes fenevadaknak számítottak a maguk kis aranyos módján :P
Fóka ^^
A február 15-én született 4 ázsikai kisoroszlánt is meg lehetett tekinteni :) A képen csak kettő van, még mielőtt valaki megjegyezné.
Bengáli tigris. A szibériaiakat nem láttuk, biztos elbújtak:
Kíváncsi zsiráf:
Azt meg nem tudtam, hogy az orrszarvúk hallgatnak a nevükre. Pedig úgy hívták be őket a kifutóról:
Az elefántbébi pedig február 14-én született:
Nah mielőtt nagyon belelkesedek és telepakolom állatokkal a blogomat, befejezem. A makikat sajnos nem láttuk, mert már bezárták őket estére. Majd legközelebb a másik irányból indulunk el, mert a fele állatkertet nem tudtuk bejárni 5 óra alatt. Mondjuk tavaly is voltam éjszakai sétán az állatkertben, de az más volt :D
Állatkertben szeretnék állatgondozó lenni. Igaz nem annak tanulok, de majd egyszer, ha a jelenlegi tanulmányaim már nem érdekelnek.
Az esti cseh söröző meg kiváló volt. Az meg külön jó, hogy ennyien próbáltak és tudtak angolul beszélni, csak egy kis bátorításra volt szükség ;) Üdv innen, majd még jövünk! :)
