Mivel már tervezgetem egy ideje, hogy megint írnom kellene, és a fényképeim is gyűlnek, így rávettem magam. Azt hiszem, hogy legutolsó képeim a finn tájról még havasak voltak, semmi nyoma nem volt annak, hogy most bizony metsäpalovaroitus van Turku környékén, azaz erdei tűzveszély. És még a fák sem voltak olyan zöldek mint most, igaz, ez a kivirágzás pár nap alatt zajlott le.
Åbo Turku svéd neve. Ha valaki még nem tudná. Aurajoki partján heverésző finnek, szikrázó napsütés (és már 17 óra 49 percen keresztül süt a nap - a leghosszabb nappal pedig csaknem 19 óra hosszú, ezt szokták juhannusként ünnepelni június 20 körül (nyári napforduló), de erről majd később, mert majd egy kirándulást csapunk a dologhoz, ha minden összejön), kánikula, sorolhatnám. Mi sem jobb ilyenkor, mint elmenni fagyizni és utána fetrengeni a fűben. Mert a lakásban már lehetetlen megmaradni, de szerencsére lehűlés várható :) És - egy facebook üzenőfali bejegyzésen fellelkesülve - még madártejet is csináltunk magunknak. De régen ettem már.
De csak mert mentünk barikákat nézni a gyerekekkel, és közben megtanultam pár virág nevét. Van sinivuokko is, ami majdnem ugyanilyen, csak kisebb és kék, és a wikipedia szerint az nemes májvirág. Mert a wikipedia mindent tud. És ha szóba kerültek a barikák, a bárány amúgy lammas, a kisbárány meg karitsa, bár gyerekeknek szokták úgy is mondani, hogy pikku lammas (szó szerint kisbárány), akkor csodáljátok meg e nemes állatokat. Szerintem viccesek. Jah, és az senkit se zavarjon, hogy nem szabad őket etetni (azért vannak kieresztve, hogy a Raisioi öböl kényes ökoszisztémáját rendbetartsák), azért mindenki az nekik fűcsomót. Mondjuk bajuk nem lesz tőle, mert ugyanazt legelik egész nap, de megharaphatnak. Amúgy meg olyan hírek után, hogy Vas megyében egy feldühödött szamár széttépett egy arra robogozó volt tűzoltót, hát nem tudom meg merjem-e simogatni őket. Nah jó, persze, hogy megmerem. Cukorfalatkák :D
Főleg a kis szürke volt aranyos, mert a többi kis karitsához viszonyítva nagyon bátor volt, és odajött hozzánk. Jah és még a nem szabad etetnihez: az ovis csoport is pont odajött, amikor mi barizgattunk (L péntekenként nem megy oviba, hanem otthon van velem, és akkor mentünk el megnézni a bárányokat. Amúgy meg hivatásának tartja, hogy megetesse őket, különben szerinte éhenhalnának... és a többi gyerek szerint is...)
Nekem amúgy ő a kedvenc bárányom, pedig olyan kis félős:
A nádasban egyébként rengeteg madár fészkel már, ma darvakat is hallottam (kurki), sőt távolról láttam is. De csak a nádasról tudok képet feltenni, mert a darvakat nem olyan könnyű lefényképezni:
A madárcsiripelést, a varjak károgását, meg a darvak hangját képzeljétek oda háttérnek :P Jah, és azt is, ahogy beleragadtok az iszapba, mert csakazértis elmerészkedtek a vízpartig, hogy belemártogassam a kezem a vízbe:
Amúgy meg ha már madarakról volt szó, egy csomó västäräkki-t is látni, azaz barázdabillegetőt, meg a kertünk is tele van harakka-val, azaz szarkával, meg mustarastas-szal, azaz feketerigóval. Fecskék, vagyis pääsky-k még nem jöttek vissza.
Jah és a folyóparton meg szép sárga virágok vannak:
Tehát ilyen most minden. Ha eddig lettek volna olyanok, akik nem gondolkoztak még el azon, hogy kijönnek meglátogatni :P Mert, 1 hónap és már nem egészen két hét és költözök el a családtól, be Turkuba. Furcsa, és biztos fog hiányozni, de leragadnom sem szabad, tehát túl kell lépnem. A gyerekek amúgy is fárasztóak néha - bár az ilyen megjegyzéseimért már kaptam pár negatív hátam mögött elejtett megjegyzést. De ez tény. Bár a kövezkező hónap sok jót ígér, sok programot a gyerekekkel, mm. játszótér, tengerpart, egyebek. Hogy meglegyen a sok munka után kiérdemelt bónusz :D
Most még nemrégiben készült kép következik:
