Nah jó, igazából egy hét és egy nap. És most ezt leírva látom és hüledezek. Mert még nem fogtam fel.
Miközben várom az olasz kanapészörfösömet, gondoltam eleget teszek a kéréseknek és újból elkezdek írni egy ilyen blogot. Annak az örömére is, hogy nemsokára indulok kifelé megint Finlandiába. Pontosabban Raisióba, ami Turkutól 10 km-re van (lehet csekkolni googlemaps-en).
A miért? Meg hogy? És mit? És mikor? És mi lesz? kérdésekkel foglalkoznék itt egy kicsit. Merthogy mindenki, de tényleg szinte MINDENKI megkérdezi. Unom. Irritál. Főleg az, hogy nem tudok rájuk választ adni. Vagyis a "csak mert", "ott jobb", "miért ne" válaszok senki számára sem megfelelőek.
Tehát kezdjük azzal, hogy hazajöttem Finnországból februárban. És onnantól kezdve az volt a célom, hogy ha befejezem a BA-t, akkor vissza Finnországba. Valamiért, valamit csinálni, bármit, és az országon belül is bárhova. Ahhoz tartom magam, hogy nem elsősorban Helsinkibe akartam menni, hanem egy kisebb városba, a nagyvárosokat annyira nem szeretem. Amúgy meg már megvolt a helyem, de azt meg nem hittem el, hogy ekkora mákom van. Miért is venné fel a kapcsolatot velem egy raisiói család komoly szándékkal már decemberben? Végül aztán E-t, az előző családot is felhívták, akik jó ajánlást adtak rólam, így hát... kb. annyit kellett megbeszélnünk, hogy mit akarok és hogyan tanulni/csinálni szabadidőmben, hogy ne lógjak mindig rajtuk - de mivel Turkut is ismerem (és igyekszem au paireket is megismerni onnan, csak hogy legyen hasonló sorstársam is), így talán annyi baj nem lesz. Végülis amellett döntöttünk, vagyis döntöttem úgy hirtelen, hogy úgyis akarok még tanulni, így megpályázom a Finnugor MA-t a Turkui Egyetemen. (Ha valaki külföldön szeretne tanulni, és efelől is érdeklődtek: EU-s államokban ugyanolyan jogokat kapsz a tanuláshoz, mint az ottélők, azaz nincs tandíj pl., kapsz diákot, koleszt ha igényelsz, egyedül az ösztöndíj nem jár a külföldi diákoknak - az csak abban az esetben, ha 5 évet éltél kint. Innentől kezdve meg csak azt tudom, hogy nekem ki kellett nyomtatnom egy jelentkezési lapot, meg motivációs levelet, tanulmányok igazolását, és diploma fénymásolatot kellett elküldenem, meg egy igazolást arról, hogy tudok finnül).
Tehát megpályáztam az egyetemet. Kaptam is egy levelet még májusban, hogy elfogadták a jelentkezésemet, de ahhoz, hogy jogviszonyom legyen el kell küldenem a diplomám fénymásolatát - akkor még nem is volt biztos az, hogy én végzek - és majd be is kell mutatnom. Meg regisztrálás és a többi. (Amúgy érdekes mód, a bélyegzőn lévő dátum alapján 1 nap alatt megkaptam a levelet...)
Tehát nagy volt a tét. Még azt sem tudtam, hogy az egész félév alatt írt szakdogám sikerült-e. Nah és hogy az Academic English hogy fog sikerülni... meg a szakdogám hogy védem meg... Egyébként nem ment simán, de sikerült, és ez a lényeg: már azt a levelet is megkaptam, amiben bővebb információkat írnak az ott tanulásról és még jobban örülnek, hogy felvettek..
Időközben meg idegenvezetői képesítést is szereztem, de még nem kaptam meg a bizonyítványt sem. Vagyis levelet arról, hogy átvehetem. Pedig kellett volna. Elvileg. És akkor lehetnék finn és angol nyelvű idegenvezető...
Tehát au pair leszek, mellette tanulok. 4 és 8 éves kislányokra vigyázok jelenleg. Tehát idősebb gyerekekre, nem pedig teljesen kicsikre. Néha olyan nehéz elmagyaráznom ezt néhány embernek... (mert már nem egyszer találkoztam azzal, hogy az au pair szót nem értették meg... volt aki vissza is kérdezett, hogy operaénekes? Úgyhogy a bébiszitter kifejezést használom, ami... nem ugyanaz, na mindegy.)
Amúgy meg nem tudom mit fogok ezzel kezdeni. 1 évig így elleszek, utána nem tudom. TÉNYLEG NEM. Nem is érdekel. Valami lesz. Nem akarok előre tervezni. És nem feltétlen akarok visszajönni. Nem feltétlen akarok Finnországban maradni sem. Mert Svédország és Dánia is tetszik és Norvégiát is megnézném - mondjuk ott nem élnék - de Izlandon már igen. De lehet hogy megunom és hazajövök. És igazából az sem érdekel, hogy mi az, ami megéri és mi az, ami nem. Mi az, amivel lehet kezdeni valamit. Ez érdekelt, egy-két szenvedős tárgyat leszámítva, de ha már ennyire voltam csak a diplomától, bevállaltam. Főleg, hogy a szakdolgozatom témája is tetszett, még akkor is, ha megkérdezik, hogy miből írtam, én meg boldogan válaszolok, hogy 'Az Amerikában élő finnek szociolingvisztikájáról', és akkor csak olyan: "rád jellemző, hogy ilyen érthetetlen témát választasz" fejjel bólogatnak. Nah jó, nem fogom kifejteni senkinek sem. Valószínűleg tényleg nem tudok majd mit kezdeni vele, de jó volt megírni, azt leszámítva, hogy néha fogalmam sem volt arról, mit, hogyan kellene és kétségbeestem.
És most megyek majd egy mesterképzésre, ami ugyanilyen lesz. Aztán majd kezdek valamit. Lehet, hogy ennyi idősen már kellene terveznem a jövőmet, de nem sok értelmét látom. Egy hét és egy nap múlva viszont visszatérek Finnországba. És addig is még sok minden más fog történni. Meg a nyár már úgy amúgy is mozgalmas volt, az majd a következő bejegyzésem lesz. Ez az első most legyen ilyen egyelőre, majd a megjelenését is formázni fogom.
