Lékhorgászás és grillparty

Mivel szokásom minden élményről csak egy hónappal azután beszámolni, mint megtörtént, így mikor is mesélhetnék a lékhorgászatról, mint akkor, amikor már egy miliméter jég sincs. Az udvarunkon azért van egy kupac hó, de az se sokáig :(

Mindenesetre már tavaly akartam lékhorgászni. Aztán minden összejött, és azt vettem észre nyáron, hogy jég sehol, mindenesetre horgászunk. De az nem ugyanaz.

Mindenesetre J tesója is fellelkesült a lékhorgászat iránt, így nem volt választási lehetőség, mint menni. Meg is beszéltük, hogy akkor a hétvégén indulunk. Csak aztán egész héten plussz fokok voltak. De amikor végre eljött a nap, furcsa hangra ébredtem: mintha valaki havat lapátolt volna az udvaron. Persze, nem teljesen az a hang volt, sokkal hangossabb... majd ráeszméltem: a kis köveket lapátolják az udvarunkon, amiket azért szórtak le korábban, hogy ne csúszkáljunk a havas, jeges úton... és emellett +3-4 fok. Magamban már mondtam is le az egész kalandról. De a finnek nem adják fel ilyen hamar. Jött az SMS, hogy igen, olvad a jég, de csak kevés víz van rajta, tehát nem fog beázni a gumicsizma. Tehát elindultunk, telepakolt csomagtartóval. Volt grillkolbásztól kezdve minden. Nem gondoltam volna, hogy ennyi ideig akarnak kint maradni - meg közben reménykedtem, hogy valamit félreértettem és nem kell majd az egyre keskenyedő jégre rámennem.

Aztán megérkeztünk, és nem, nem értettem félre. És mivel a finnek látták rajtam, hogy annyira nem bízom a jégben, aminek a tetején kb. 1 centi víz van, ha rálépek süllyed, na és igen... már legalább egy hete plussz fokok voltak, a kezembe nyomtak két nasta-nak nevezett kis fadarabot, aminek a végéből szögek álltak ki. Ezzel ugyebár majd simán felhúzom magam, ha esetleg beszakadna alattam a jég. Hát nem nyugodtam meg tőle. Még akkor is kételkedtem a jég használhatóságáról, amikor a kaira-val fúrtunk egy lyukat a jégbe. Oké, 30 centi vastag volt. De akkor is. Vizes és süppedős...

Végül túléltem. És még halat is fogtunk :) 3-at. Csak aztán elkapott minket az eső. Így bevonultunk a kis tető alá, ahol grillsütő is volt, és elővettük a grillkolbászokat. Télen és esőben sem grilleztem még sosem, így újdonság volt számomra, hogy a víz úgy párolog ilyenkor az ember ruhájából, mintha füstölne :) Párszor azt hittem meggyulladt a ruhám, és tényleg füstölök, de nem. Úgyhogy megvoltak az élmények ilyen téren is.

És nem sokkal ezután előszedtem a pincéből a biciklit. Voltunk már bicótúrán is, bár csak pár kilómétert tekertünk. És idén nagyon korán kitavaszodott. Visszajött a költözőmadarak egy része már, kezdenek kihajtani a virágok... pedig ehhez képest a tavalyi áprilisi hazalátogatásomkor is még volt egy kis hó...

És ami a legfontosabb újdonság: felvettek gyakorlatra a nyárra. Így etéren gondoltam mesélek kicsit a finn felsőoktatásról ismételten. A legtöbb szakon (szerintem mindegyiken) kötelező pár hónapos gyakorlat teljesítése. Ez még az olyan szakokra is igaz, mint a finnugor - ahol azért elég korlátozott gyakorlati lehetőségek vannak. A gyakorlat teljesítésének kötelezettsége alól a külföldiek sok esetben felmentettek. Ez ugye azért van, mert pl. nem tudnak annyi gyakorlatot biztosítani finn nyelvi tanárok számára, hogy a külföldiek is kaphassanak ilyen téren tapasztalatot. Másik: fordítóként ugye csak saját anyanyelvedre fordíthatsz, és viszonylag kevesen keresnek mondjuk finn-magyar fordítókat. Konkrétan senki. De ez csak a nyelvészeti szakoknál okoz problémát.

Mindenesetre, ha sikerül gyakorlatot találni, akkor nem tilos azt elfogadni :) A finnugor tanszék nyaranta egy helyet tud biztosítani két hónapos gyakorlatra (és itt külföldiként sincs hátrányom - mert erzamordva nyelvtudás a lényeges. És idén én kaptam lehetőséget arra, hogy az egyetemen szerezzek egy kis tapasztalatot. Mintha olyan sokan jelentkeztek volna - de nem baj, nem az a lényeg, hogy hány jelentkező volt, ha egyszer megkaptam a lehetőséget, nemde? :P

És amit még hozzá akartam tenni. A gyakorlat az általában nem kávéfőzésből áll. Hanem tényleg csinál is valamit az ember. A legtöbb helyen fizetnek is a gyakorlatért - vannak helyek, ahova az iskola ad támogatást. Ha pedig nem sikerül olyan helyet találni, ahol a gyakorlatért fizetnének, akkor lehet arra az időre támogatást kérni a KELA-tól (akik a betegbiztosítást, nyugdíjbiztosítást és hasonló dolgokat intéznek).

Mindenesetre jó tavaszt kivánok mindenkinek :)

Turkui elefánt

Naná, itt az is van. Főleg ebben a hőségben.

Elefánt a turkui Ars Nova múzeum előtt

Amúgy meg voltak elefántok Finnországban. Az utolsó 2005-ben költözött el Ukrajnába - de egy ideig Turkutól nem messze lévő állatkertben élt. Vanninak hívták. Sajnos eléggé szomorú a története, így inkább abba is hagynám az elefántos témát...

Mivel magamban már kezdem lezárni a telet, így gondoltam felrakok pár havas képet Turkuról. Hja, meg az új hídról. Bár a képeken sincs túl sok hó (hogy javuljon a közérzetem, legalább 30 centivel kellene több). De igazából talán pont ez a lanyha tél erősíti meg bennem az érzést, hogy nekem igenis meg kell próbálnom kicsit hidegebb éghajlatra menni. Ha a hó... ugyebár... akkor megyek én.

Reggel 8-kor az új hídról

Igen. már a képen látszódik, milyen világosak a reggelek. A finnek is kezdenek ébredezni a depresszióból. Lassan már piknikezni fogunk.

Tehát az új híd:

Idén májusban kezdték el építeni, és akkor még olyan hihetetlennek tűnt, hogy decemberre kész lesz. Igyekeztem suliba menet mindig elsétálni mellette és bekukucskálni a sátor alá, hogy lássam, hogyan készül. Mert ugye sátor alatt építették. És valahogy nem hittem volna, hogy ennyire hangulatos lesz a végén...

És ha február van, akkor lássuk csak, mit is csinálnak a finnek februárban. Igen, itt is van farsang, aminek a neve finnül laskiainen (aminek semmi köze sincs amúgy a laiskiainen szóhoz, ami lajhárt jelent, de azért mindig erre asszociálok, és arra, hogy a lusta finnek ugyan meg nem mozdulnak farsangkor). Amúgy de, megmozdulnak, mert ugye laskiaistiistaina (farsarsangi kedden) a finnek hagyományosan szánkóznak. Mondjuk ez már annyira nem szokás, a suli sem ad szabadnapot ezen a napon...Viszont rájöttem mi a gémeskút, amit egykor, még nagyon régen, találtunk R-el a Balti-tengeren. Az az úgynevezett napakelkka, és így kell használni: 

Napakelkka (forrás: wikipedia)

Mivel nincs fordítása a neten, ezért meg sem kísérlem lefordítani. A napa több mindent jelent, többek között 'köldököt', de nem hiszem, hogy köldökszánkó lenne. Inkább egy olyan szánkó, aminek van központja, stb... mert a napa többi jelentése központ, az északi meg déli sark, stb...

És akkor folytassuk a téli jeles napokkal. Február 5 - Runeberg napja. Finnországi svéd költő, író, stb... igazából egyik legjelentősebb közül, hisz ő írta a Maamme laulu-t (Finnország himnusza lett belőle). Ugye anyanyelve svéd, így Svédországban is elismert költő volt (nah meg a Maamme laulu is eredetileg Vårt land azaz Hazánk). De nah... nem azért hoztam fel témának, hogy itt a finn himnuszról beszéljek, hanem mert ugye ilyenkor szokás Runeberg tortát is enni. 

Runeberg torttu

Mondjuk lehet, hogy ezt is csak én szeretem :) Mindenesetre én minden évben azért elfogyasztok egyet ilyenkor, mert finom.

A másik szót érdemlő esemény: A barátok napja. Február 14-én, ugye a Valentin nap helyett. Bár erről már szerintem írtam.

És akkor jöjjön a személyes részleg. Igaz, hogy eléggé lanyha egy tél volt (azért mondom azt, hogy lanyha, mert tényleg van ilyen szó, vagy csak megmagyarosítottam a finn lauha-t?), de azt nem mondhatom, hogy a telet - ami volt - ne használtam volna ki, amennyire lehet. Sikerült használtan elég jó áron megkaparintanom egy jó állapotban lévő korit. Úgyhogy, amikor tehetem, irány a koripálya - ami Turkuban azért elég jó, mert egy 600 méter hosszú (nyáron görkoripálya) út van lefagyasztva a parkban.

A koripálya

És ami a ráadás, hogy bármikor lehet menni, bármeddig - mert ugye ingyenes. Mondjuk lehet éjfélkor nem érdemes, mert nem látni semmit...

Aztán meg a suli által rendezett snowboard és sí napon is résztvettem, Meri-Teijoba mentünk. Itt van Turkutól nem messze. Így, hogy az iskolával mentem nem volt annyira borsos ára, mintha egyedül akartam volna kikölcsönözni egy snowboardot, cipőt, megvenni a felvonójegyet, és kiutazni oda busszal... úgyhogy nagyon megérte ez is. Szervezhetnének gyakrabban. Főleg most, hogy ráérek ugye.

De idén a kevés hó miatt a sífutás meg a szánkózás fog elmaradni. Bár még történhetnek csodák :)

Amúgy az új félévben kb. annyi történt, hogy leadtam az oroszt. Mert egyszerűen annyi házit ad fel mindig a tanár, hogy nem bírtam szusszal. Főleg hogy nyakamon a szakdolgozati szeminárium meg egyebek. És az inariszámi haladókurzus sem indult el ebben a félévben. Így maradt az erza... hát ha már elhatároztam, hogy ebből próbálok meg kifacsarni valami szakdolgozatszerűt, akkor talán jobb is, ha kicsit jobban rákoncentrálok, nemde? :P

És ha már ilyen tematikusan töltöttem fel a városi képeket, akkor legyen itt még egy, amikor a belváros teljesen világos. A nap nem süt ugye, mert Fenrir lenyelte. 

Boldog barátok napját! =) Addig már nem lesz bejegyzés.

Boldog 2014-et!

Tehát ígéretem megtartva a hazalátogatás lesz a téma. Jah és Boldog új évet azoknak, akiknek még valami okból nem köszöntem.
Megint jó gyorsan elment a két hét, mint úgy általában. Mondjuk ez könnyen érthető, hisz két percet nem sikerült egy helyen töltenem :P (kis túlzással persze). És a szokásos helyek is kipipálva: Esztergom, Környe, Budapest... és erdő.
Rögtön másnap Egom, ahol most épp nem kávéztam (mert már tavalyi tapasztalatból meg sikerült tanulnom, hogy Magyarországon télen nem mindenhol szolgálnak ki jeges kávéval. Jobb ha mindenki észben tartja :P Mindegy Finnországban bepótolom fagyievéssel.
És bár zombi voltam az előző napi utazás miatt, és emiatt talán nem is annyira jó társaság, de azt sikerült érzékelnem, hogy a Kis-Duna környéke nem változott. Bár a távolság sokszor megferdíti a dolgokat, és ami nem változik olyannak látja az ember, mintha változott volna. Ami meg változik, azt észre sem veszi, mert ugye mindig is ilyen volt. Ráadásul minden megszépül (kivéve az emberek a tatabányai vasútállomáson). Szerencsére még volt időm mászkálni egy kicsit Esztergomban, amíg vártam a húgom:

Meg persze a szép időt ki kell használni, mármint azt, hogy nem esik az eső. És süt a nap :) Majdnem mint tavasszal. Kellene már egy kis hó :/
De ami a lényeg, hogy végre egy kicsit szárazabban mehettünk kirándulni. Mostani célpont a Vértessomlói kilátó, amit fel is újítottak, legalábbis fel lehet menni a tetejére. És annyira még nem felejtettem el, mi hol van, mert Környét még mindig megtalálom. :)

És ha már délre utaztam, akkor miért ne hódolhatnék a téli sportoknak. Mint tavaly, úgy idén is elmentünk síelni (én ismételten snowboardozni). És a változatosságba beleillik az is, hogy idén Ausztriában szilvesztereztem (ugye, két éve Finnország, tavaly Magyarország, idén - vagy tavaly? - Ausztria, jövőre - vagyis idén - megint Finnország lesz ebből, úgy érzem...).

Ez alkalommal Sankt Martin-ba mentünk, vagyis a Lofer melletti Sankt Martinba, ami a Német határhoz van közel. És idén is megúsztam 1-2 kék-zöld folttal. 

Nem messze tőlünk volt egy kastélyszálló is. Egész jól néz ki az esti kivilágításban :)

És mivel az idén egy hangyaköpetnyivel hosszabb időt töltöttünk Ausztriában, az egyik napot nem síeléssel töltöttük, hanem túrázással. St. Martinból (és Loferből) is több túraútvonal vezet fel Maria Kirchentalba.

Úgyhogy lehet különböző hosszúságú és nehézségi fokozatú utak közül is válogatni. Meg attól függően, hogy Loferből vagy St. Martinból indul-e el az ember. Egy kört tettünk mi, St. Martinból fel a templomhoz, majd le Loferbe és onnan vissza St. Martinba. Ez reggeltől egész estig tartott, persze úgy, hogy többször megálltunk pihenni. Reggel még köd borította a hegyeket :) Ami a képeken nagy ürességként jelenik meg, de mögötte ott van a hegy is. :P

A felfelé vezető útnak a folyó völgyében vezetőt választottuk, ami bár kicsit nehezebb, mint a műút, azért mégiscsak szebbnek bizonyult.

Egyébként meg az erdő majdnem ugyanolyan, mint Finnországban. Azzal a kivétellel, hogy itt nincsenek hegyek, max dombok. De a fák, meg az aljnövényzet ugyanaz. Erre párszor sikerül rácsodálkoznom, amikor a régi képeket nézem, amelyikeken nincs hó. :) 

De még mielőtt valaki azt hinné, hogy hó nélkül lehet síelni, azért hozzáteszem, hogy a hegyek tetején volt hó! Bár nem sok. Lehetett volna több is. De ma hallgattam a híreket, miszerint a hétvégén megérkezik Dél-Finnországba is a tél. Már alig várom. Remélek nektek is sok havat meg hideget :)

Tehát Maria Kirchental:

Igazából egy párépületes település a hegyekben. A lavina többször elmosta - de állítólag a képen látható templom már 300 éve sértetlenül áll. Mondjuk a történet még hihető, valószínűleg a templomot jobban megépítették,mint a többi házat - de vannak akik ezt isteni erővel magyarázzák. Higgyen mindenki amit akar, mindenesetre a templom szépen meg van építve. És a kilátás is szép a másik oldal hegyeire.

Egyébként a településen van egy kis vendéglő is, ahol olyan szilveszteri vacsorát hirdettek, ami után le lehet szánkózni a hegyről - a szánkót meg lent és ha jól értettem akkor itt fent is ki lehet bérelni. Persze, ez akkor lenne jó, ha tényleg lenne hó.

Meg más, mézeskalácsházikók is voltak a faluban, festett, díszes ablakokkal.

Lefelé és szépen fokozatosan eltűnt a hó. Míg végül egy szálse marardt már :( De a mohák meg a mohás fák azért kárpótoltak. Amennyire lehetett (mindig is szerettem a mohákat :)

Lent pedig ismételten köd fogadott minket. Meg már kezdett esteledni is. 

A többi napot síeléssel töltöttük. Szilveszterkor meg néztük, hogyan lövik fel a tüzijátékot a hegyekről - mert egy völgybe voltunk, mindenfelé hegyek, és mindenki lőtte a rakétákat mindenhonnan. A nagyszerű német nyelvtudásomat is sikerült bemutatnom, ugyanis, amikor odajött valaki Boldog új évet! (Azaz Gutes Neues Jahr!-t köszönteni - remélem így van tényleg) akkor közöltem vele, hogy Hi! :D Mert fogalmam nem volt mit mond, felőlem szídhatott is volna, de hát mosolyogva rázta a kezem, és valahogy csak utólag esett le mi a helyzet. Van ez így. Majd legközelebb. :)

Magyarországra menet még megálltunk a Mondsee-nél. Ugyanannál a tónál, ahol egyszer bicóval elestem és a térdemen még mindig megmaradt a sebhely. Az autópályának a parkolójából így néz ki, most így "télen".

A síelés után még ellátogattam Pestre. Köszönöm a jelenlévőknek, szerintem jó volt a hangulat. Majd remélem hamarosan találkozunk ismét ;) Nah jó, úgysem tudom mikor megyek haza legközelebb, de majd csak kiderül.

És utána vissza Turkuba. Ma már megvolt az első tanítási nap a túllelkes orosz tanárral. De hát valamikor el kell kezdeni mindent. Boldog 2014-et mindenkinek ;)

Rendkívüli tél

Az is... még mindig nincs hó Turkuban, pedig már kellett volna, hogy essen egy kicsi. És semmiképpen sem lehetne ilyen meleg. Pedig már abban reménykedtem, hogy a 2 hét alatt amíg otthon vagyok, lesz... de mégsem.

Mivel az utóbbi időben kissé hallgattam magam felől - mármint leginkább a neten, amúgy miden ment tovább, ezért beszámolnék röviden hazalátogatásom előtti napokról most. Hallgatásomnak több oka is volt: egyrészt sok említésre méltó dolog nem történt az életemben. Mármint olyan, amiről a kedves nagyközönség előtt mindenképp be akarok számolni. Mert már vége van a napsütéses, színes ősznek, helyette pedig itt voltak a komor, esős szürke napok, amikor kirándulni nem feltétlen menne az ember semerre, hanem leginkább egy fincsi sörre vágyik, társasozik vagy filmezik. Ez meg úgy gondolom már a magánélet kategória :P

Bár szerintem ettől függetlenül a kint létnek is megvan a hangulata, de csak korlátolt ideig. Vizesen nem jó a 2-3 fokban sétálni :P

Bár mindettől eltekintve célom volt egy blogbejegyzés hazautazásom előtt, meg vizsgák után. Csak aztán valahogy annyira elrepült az az időszak is az életemből, mint minden más. És nem tudtam időt szakítani magamnak az írásra. Így most bepótolnám.

Mindenesetre bejártam Masku karácsonyi vásárát is - nah nem kell ám nagyszabású karácsonyi vásárra gondolni, mint Bécsben, hanem csak egy kis lefedett épületre ahol állt pár asztal és mögötte pár árus. És ugye minden méregdrága, ahogy karácsonyi vásárhoz illik. És még alkoholos italt sem lehet fogyasztani az itteni szabályozások miatt, így a forralt bor itteni megfelelője (glöggi) is kizárt. De azért egy kastélylátogatást be sikerült iktatnunk a dologba. 

A maskui kastély (vagy udvarház) érdekes, szabályos négyzet alaprajzú épület:

Jelenleg a turkui svéd nyelvű egyetemhez tartozik (Åbo Akademi). Nyáron mondjuk biztos szebb, mert van rózsakertje is. És belül pedig Finnországban egyedülálló cserépkályhákkal fűtöttek régen, amik Svédországból származnak. Mármint amióta van fűtés. Azelőtt csak nyáron laktak ezen a helyen.

A belsejéről sajnos nem tudok képeket felrakni, mert csak saját célra készíthettem őket. 

Itt pedig a kastély egyik melléképülete, ahol a kastélyban talált receptek alapján készült mézeskaláccsal kínáltak. Nagyon finom volt :) (Ha valakit érdekelne, hogyan készültek régen a mézeskalácsok, akkor elküldhetem a recept fordítását :P

És Turkuban épült egy új híd is. Arról még nincs képem, de nagyszerű lett. Majd valamikor azt is bemutatom közelebbről is. 

Tömören ennyi történt velem hazamenetelem előtt... a hazalátogatás meg szerintem ismételten egy külön bejegyzést érdemel. Ezért a héten még jelentkezek :)