Autóval a Balti-tengeren

A címről mindenki jogosan asszociálhat a Hummerekre, amiket olyan nehezen mentettek ki a Balatonból. Bár mi kicsit máshogy jártunk, de ezt a kalandot majd a végén fejtem ki. Haladjunk időrendben... 

De így a sífutás már nem is akkora sztori. Áh... hát de azért az is említésre méltó. Kivittük a léceket a szántóföldre, és menjünk. Ahaaa... hogyan? hova? Meg a cipő is 41-es volt, az én 37-es lábamra, igaz, hogy sikerült kitömnünk zoknikkal, de a lábam azért lötyögött benne. Meg szépen beöltöztettek pirosba. De a táj szép volt, meg jahj, de tél van, jahj, de hó... persze J, aki itt nőtt fel, annyira nem osztozott a lelkesedésemben, hanem amikor már elboldogultam a szántóföldön, közölte: most átmegyünk a másik szántóföldre, az árkon keresztül... 

Jöjjenek a képek. Tehát itt elindultunk a folyó mellett, kicsit dzsindzsásban, a botok néhol persze elakadtak:

Szomszédok (akik majdnem fél km-re laknak J-éktől :)

J-ék pedig emögött a domb mögött laknak:

És itt előresífutottam:

"Nem azért hoztalak elsífutni, hogy engem fényképezz!" Ezért a savanyúkép.

Amúgy meg a finnekkel nem lehet viccelődni. Megkérdeztem még valamelyik nap J-től csak úgy poénból (mert előtte feltettem azt a kérdést is, hogy megyünk-e gombátszedni, így sejthette volna, hogy a pecázni kérdést sem gondoltam komolyan... ennyi erővel mondhattam volna hétvégi programnak a pillangófogást is.  De hát kapásból a reakció: megnézzük van-e jääkaira és pilkkijä a szüleimnél, és ha van, megyünk. És van, vagyis a jääkaira tönkrement (az az, amivel léket lehet csinálni), mert az apukája földet akart túrni vele valamilyen felindulásból, de kölcsön kérnek majd a nem tudom kitől, így majd valamikor a közeljövőben megyünk lékhorgászni is. Jah és akkor már rögtön elmesélték azt is, hogy régen úgy halásztak, hogy a hatalmas hálókat leeresztették a víz alá, úgy, hogy elvezették valahogy a következő lékhez a hálóvégét, és akkor lovakkal húzták ki. 

Nah de jöjjön a hazaút Maskuból. A Balti-tengeren mentünk el Naantaliig. Reakció: ááááááááá, de jó, itt nyáron tenger van, áááá, még sosem mentem kocsival jégen... de ne állj meg, mert elsüllyedünk. Mert ha megállunk néhol jobb képeket csinálhattam is volna, bár mivel elég borús volt az idő, a hó is esett és sötétedett is, annyival nem lettek volna jobbak - de azért persze megálltunk néha. És az emberek meg ott koriztak, lékhorgásztak, sífutottak mellettünk. Élmény volt. Csak a kiutat nem nagyon találtuk, végül úgy mentünk ki Naantaliban, hogy a gyalogúton mentünk fel egy meredek domboldalon, csak azért, hogy ha addig nem izgultam volna össze magam, akkor majd a keskeny kis ösvényen. Amúgy nem tudom, mit csinálnak ilyen jól a finnek, de nem sok olyat hallani itt, hogy beragadt volna a kocsi az árokba, és tényleg még egy nagyon meredek helyen is simán felmentünk egy kis városi autóval. Mondjuk biztos megtanulnak a havas utakon vezetni...

A Balti-tenger pedig így néz ki télen. Már az a része, ahol nem a nagy tengerjáró hajók mászkálnak. Ugye, arról tavaly már mutattam képeket. Igazából így csak egyszer voltam, márciusban, akkor is féltem, hogy beszakad alattam a jég. Mert ugye Magyarországon mást nem hallani, mint hogy hány ember halt meg a tavakon, mert beszakadt alattuk a jég. 

Tehát a hó ugye így el van takarítva. És még útkereszteződések is vannak, meg az út kanyarog is össze-vissza. A kiemelkedések meg szigetek.

Kikötő:

 Naantali a tenger felől:

Jah, amúgy a finneknek ez nem nagy szám. Amikor nagy boldogan elmeséltem egy barátomnak, hogy wáááá, a jégen kocsikáztunk, és hú meg há... "jah, magyaroknak ez lehet, hogy nagy szám...". De legalább átérzi, hogy mások számára lehet ez nagy szám is :) Én mindenesetre még mindig a Balti-tengeren kocsikáztunk élményben élek :D

A rock zene sok fiatalt mentett meg a sporttól

Igazából nem tudom, hogy van-e ennek alapja, vagy nincs, mindenesetre (mivel az utóbbi időben egyfolytában radio rock-ot hallgatok, mert általában jó zene szól, és még finnül is beszélnek közben, tehát tök jó. Bár most éppen interjúvolnak zenekari tagokat, angolul - és a finn rádiókban bizony ezeket nem fordítják le finnre. Jah, de miután elhangzott a reklám: a rock zene sok fiatalt mentett meg a sporttól, bejött a következő: sportolj velünk! Amúgy meg a finnek úgyis olyan sokat futnak, mozognak. Bár amikor péntek reggel kimentünk csekkolni a hőmérsékletet, és bizony -26 fokot mutatott (Itt a tavasz :D:D:D), akkor azért M közölte, hogy ilyen időben nem sífutna. Csak úgy, mellékesen. Jut eszembe, jövő hétvégén kipróbálhatom a sífutás J-éknél. Mert ugye eddig csak síeltem, meg snowboardoztam, de sífutni sosem (Ouluban elmentem a gyerekekkel, de csak megnézni, hogy csinálják, mert a bakancs még úgy is nagy volt, hogy teletömtem mindennel). Hát alig várom majd :) C ehhez csak annyit fűzött hozzá: hát sok sikert. Mert előtte elújságoltam a koris bénázásomat, megmutattam a még mindig lila térdeimet, és felkiáltottam, hogy jövő héten sífutok. Nah... amúgy annyira nem vagyok szerencsétlen, mint F, aki elpanaszolta, hogy mindig is szeretett volna havas telet, de már annyira nem tetszik neki, mert minden nap elcsúszik. És tényleg, előttem is elvágódott. Már annyira nem is tetszik neki a havas tél :)

Amúgy a hidegnek köszönhetően egész hétvégén kocsikáztatott a család, elvitt Turkuba, meg hazahozott (pont ezért írok blogot, mert normál esetben még J-vel néznénk állatokat a darrás állapotunkhoz igazodva (mert tegnap a házibuli után még betértünk ide-oda, megittunk még 1-2 sört ezzel-azzal - mennyien ismernek itt engem. Főleg whiskey bárban... :D Pedig valamikor ősszel voltam ott utoljára. Így most egyedül kezdhetek magammal valamit, úgy, hogy nem vagyok csúcsformában. 

Huh, nem mellesleg júliustól Turkuban lesz a lakhelyem. Meg is van, hogy hol. És azt hiszem a munkahely is letisztázódott. Bár nem tudom, hogy fogok telemarketingeskedni finnül - otthon már csináltam ezt a munkát, annyira nem borzalmas, mint ahogy hangzik. De itt a nyelv lehet hogy egy kis akadályt jelent majd... De azért jól esett, hogy amikor felhívott a srác, és megkérdezte mióta élek kint, a két éves kint tartózkodásomhoz nem viszonyult nagy bizalommal, de aztán behívott állásinterjúra és közölte, hogy jó lesz ez, úgyis van betanítás, blablabla. Szal július 1-én kezdek. És meglátjuk meddig bírom, vagy hogy megy. :P Ezúttal reménykedem, mert a befordulás nem vezet sokra, és nem lesz akkora tragédia, ha nem jön össze, mert még akkor is mehetek takarítani.

Itt a tavasz! :D

Nah persze, -7 fok, esik a hó (itt is leesik majd biztosan 3-4 centi... huh, remélem elmarad a munka.. végülis január van, olyan váratlanul jön :D
Nah viccet félretéve. Itt a tavasz! Tulipánok az asztalon, csiripelnek a madarak, a finnek elkezdtek felébredni és beszélni, a nap csak délután 4 körül megy le, de már fél 10 előtt fel is kell reggel. Csodálatos. Mostmár egyre nehezebb átaludni a napot, vagyis a világosságot, attól függ, hogy az ember mikor fekszik le aludni. Ami meg tök mellékes, ha délután 5-kor ugyanolyan sötét van, mint éjfélkor vagy hajnal 5-kor...

Amúgy a helyzet még nem ilyen, mert az utcán még nincsenek virágok, csak az ebédlőasztalon, de a hangulat ilyen tőle (a kép Koppenhágában készült):

És tavaszra jellemzően nehéz bicózni is. Az utak jegesek, majdnem mint a koripálya. Amúgy meg a finneknek nem szabad elhinni, hogy nem tudnak korcsolyázni. Meg, hogy 15 éve nem korcsolyáztam, én leszek az első aki elesik, de mert jó szívű vagyok, elmegyek veled. 

Nah jó... ehhez hozzá kell tennem... hogy hát... a finnekkel könnyű gonosznak lenni. Mert amikor megkérdezem, hogy megyünk korizni, a válasz: talán. Erre: úgy beleéltem magam, hogy elmegyünk, hogy tudod jól, hogy befordulok, ha nem... Úgyhogy miután november óta rágtam J fülét a korizással, a hétvégén el is mentünk (igazából végülis jól érezte magát, és ő kérdezte, hogy megyünk-e még majd... ennyi...). Igen, mert ha már ilyen komoly kapcsolatban vagyunk, akkor azért össze tudja magát kapni. Nem kell 1-3 évet várni az ígéretek beteljesítésére. :D

Amúgy, hogy azok, akik otthon vannak, hadd irigykedjenek: Turkuban két koripálya van, egyikre a belépés ingyenek, a másikra 1 eur belépődíj van. Korit meg 4 euróért lehet kölcsönözni 2 órára, 12 eur egy hétvége. Nyehehehe. De ki kell majd hozni a korimat, mert amit kölcsönkaptam J húgátólaz ilyen farkasfogas elől, és azzal nem tudok menni. Amit jól bizonyít mindkét térdemen és könyökömön éktelenkedő fekete foltocska. 

Tehát, gondolom mondanom sem kell, én estem el először, majd pedig igyekeztem zombimozgással menni J után. Persze, amikor belelkesedtem valamin (például azon, hogy kapok majd otthon mentafagyit) akkor megint estem egy nagyon. 

És mert a mentafagyi olyan jó, még ha nem is az igazi, mert a mentacsokifagyi az igazi, nem a csokimenta... ezért simán elfogy az egy kiló, de mondjuk nem az utcán ettük meg, hanem azért a meleg lakásban. Mielőtt elmentünk korizni, meg miután hazajöttünk.

Tehát ennyi. Megy minden magától, előlről. Ez volt a mizu velem bejegyzés az újévből.

Meg rátapadtam a nyári munkákra. Ésésésés. Remélem sikerül valami... majd kiderül.

2 hét Magyarország

Tehát már visszaértem "haza" vagy Finnországba vagy... és amíg a gyerekek alszanak elkezdek gyorsan írkálni valamit, meg nagy szavakban összefoglalni az otthon eltöltött időmet. Mintha most nem otthon lennék, de ez másik otthon. Meg az is otthon...

- várnézés és Negrázás Renivel

- Budapest: sörözés Lacival, mentafagyizás Klaudiával, sörözés Baluval, ottalvás Gittánál, sörözés Danival...

- Karácsony Környén

- Pár nap snowboardozás Ausztriában (képeket mellékelek)

- Spontán szilveszteri buli Pesten (Buda is Pest. Pont. Nekem az.) Alexáékkal

- Megkaptam végre az idegenvezetői bizonyítványom :P

- Idegeskedés a visszaút miatt (de felengedték a csomagom! Nem is ellenőrizték, de be tudtam volna szuszakolni abba a nem tudom mi a nevébe, ha megkérik. Csak kicsit nehéz lett volna ;)

Bár a mézeskalács cica farka letörött... :(

Magyarországra érkezésem első nagy csalódása 4 hónap távollét után: nincs hó. Pedig úgy mondta mindenki,  hogy bizony otthon is esett, és otthon is hideg van és... kb novemberi időjárás.

De legalább köd volt, de ennek is csak addig örültem, amíg nem kellett kocsiba ülnöm és rájönnöm, hogy otthon nem feltétlen könnyű a vezetés. Már ha az ember igyekszik betartani a sebességkorlátozást. És nem úgy vezet a ködben, mintha minden nap ezen az útvonalon elvezetett volna 2x az elmúlt 10 évben. Hihetetlen, hogy itt mennyivel nyugodtabban vezetnek az emberek, még nyáron is, tiszta időben, mint otthon. Simán kibénázhatom magam, mehetek 50-es táblánál 45-el, és nem kezdenek el villogni, meg dudálni, és leordítani miközben megelőznek...

És mivel más képet Magyarországról nem csináltam (nem kezdtem el túristáskodni rögtön, huh, jó jel. Amikor cserediák voltam és hazajöttem, akkor mindent le kellett fényképeznem, hogy jéééé... de persze volt olyan időszak az életemben, amikor ezeket a dolgokat minden nap láttam, de az nem számított).

Úgyhogy Ausztria. Ott volt szép hó, úgyhogy a megunhatatlan havas képek következnek (hegyekkel):

Sífutópálya:

Kilátás a sípályáról:

Reggel erre kelés: 

Jah és sikerült megörökíteni azt is, ahogy 5 év után megint csúszok lefelé a hegyen. A nagy eséseimről nem lett kép, pedig volt elég... még most is kék-zöld vagyok, jahj. :D De nem törtem el semmim! :P

Azt hiszem ennyi kép elég is hirtelen. Ausztria szép. De az osztrákok... bah. Tolakodnak. Fellöknek. És az annyira nem szép. (Mondjuk szilveszterkor mi is próbáltunk előrébb jutni a wc-hez álló sorban, de nekünk nem sikerült :D:D:D)

Mellékesen meg a legtöbb nem is tud angolul, csak 3 szót, a többit meg kitölti némettel. Azért az utolsó nap végre találtunk valakit, akitől még angolul is tudtunk információt kérni. Na jó, amíg megveszi az ember a sífelvonóra a jegyet és nem kérdez, addig nem néznek rá úgy, mint egy űrlényre, hanem azt azért felfogják, hogy mit akarunk. Csak kérdezni nem érdemes, mert olyan magabiztosan válaszolnak a kérdésre, még akkor is, ha nem értik... és olyan magabiztosan németül...

Jah de a hegyeken voltak jakok: 

Bár nem tudom, hogy a képen mennyire látszanak. És akkor feltöltök néhány képet Mauterndorfról, mert oda sikerült elkeverednünk. Tehát a faluba vezető út a sípályáról:

A vár éjszaka (jah, mert csak este sétáltunk):

Katonák a várban (akiktől frászt kaptunk), mert csak úgy besétáltunk a várudvarba. Mentek előttünk valaki idegenek, így gondoltuk mi is mehetünk, bár szerintem ők egy zárt rendezvényre igyekeztek. A vár már zárva volt ugyanis... :D De az udvarban mászkáltunk egy kicsit.

Várudvar:

És akkor 1-2 kép a városról. Hát így sikerültek, nem mindent tudtam lefényképezni, de van, akiknek érdekes lehet:

Tehát tömören összefoglalva ennyi fért bele a két hétbe. Most pedig jöjjenek a finnes mindennapok (a hó nagy része itt is elolvadt :(