Boldog 2014-et!

Tehát ígéretem megtartva a hazalátogatás lesz a téma. Jah és Boldog új évet azoknak, akiknek még valami okból nem köszöntem.
Megint jó gyorsan elment a két hét, mint úgy általában. Mondjuk ez könnyen érthető, hisz két percet nem sikerült egy helyen töltenem :P (kis túlzással persze). És a szokásos helyek is kipipálva: Esztergom, Környe, Budapest... és erdő.
Rögtön másnap Egom, ahol most épp nem kávéztam (mert már tavalyi tapasztalatból meg sikerült tanulnom, hogy Magyarországon télen nem mindenhol szolgálnak ki jeges kávéval. Jobb ha mindenki észben tartja :P Mindegy Finnországban bepótolom fagyievéssel.
És bár zombi voltam az előző napi utazás miatt, és emiatt talán nem is annyira jó társaság, de azt sikerült érzékelnem, hogy a Kis-Duna környéke nem változott. Bár a távolság sokszor megferdíti a dolgokat, és ami nem változik olyannak látja az ember, mintha változott volna. Ami meg változik, azt észre sem veszi, mert ugye mindig is ilyen volt. Ráadásul minden megszépül (kivéve az emberek a tatabányai vasútállomáson). Szerencsére még volt időm mászkálni egy kicsit Esztergomban, amíg vártam a húgom:

Meg persze a szép időt ki kell használni, mármint azt, hogy nem esik az eső. És süt a nap :) Majdnem mint tavasszal. Kellene már egy kis hó :/
De ami a lényeg, hogy végre egy kicsit szárazabban mehettünk kirándulni. Mostani célpont a Vértessomlói kilátó, amit fel is újítottak, legalábbis fel lehet menni a tetejére. És annyira még nem felejtettem el, mi hol van, mert Környét még mindig megtalálom. :)

És ha már délre utaztam, akkor miért ne hódolhatnék a téli sportoknak. Mint tavaly, úgy idén is elmentünk síelni (én ismételten snowboardozni). És a változatosságba beleillik az is, hogy idén Ausztriában szilvesztereztem (ugye, két éve Finnország, tavaly Magyarország, idén - vagy tavaly? - Ausztria, jövőre - vagyis idén - megint Finnország lesz ebből, úgy érzem...).

Ez alkalommal Sankt Martin-ba mentünk, vagyis a Lofer melletti Sankt Martinba, ami a Német határhoz van közel. És idén is megúsztam 1-2 kék-zöld folttal. 

Nem messze tőlünk volt egy kastélyszálló is. Egész jól néz ki az esti kivilágításban :)

És mivel az idén egy hangyaköpetnyivel hosszabb időt töltöttünk Ausztriában, az egyik napot nem síeléssel töltöttük, hanem túrázással. St. Martinból (és Loferből) is több túraútvonal vezet fel Maria Kirchentalba.

Úgyhogy lehet különböző hosszúságú és nehézségi fokozatú utak közül is válogatni. Meg attól függően, hogy Loferből vagy St. Martinból indul-e el az ember. Egy kört tettünk mi, St. Martinból fel a templomhoz, majd le Loferbe és onnan vissza St. Martinba. Ez reggeltől egész estig tartott, persze úgy, hogy többször megálltunk pihenni. Reggel még köd borította a hegyeket :) Ami a képeken nagy ürességként jelenik meg, de mögötte ott van a hegy is. :P

A felfelé vezető útnak a folyó völgyében vezetőt választottuk, ami bár kicsit nehezebb, mint a műút, azért mégiscsak szebbnek bizonyult.

Egyébként meg az erdő majdnem ugyanolyan, mint Finnországban. Azzal a kivétellel, hogy itt nincsenek hegyek, max dombok. De a fák, meg az aljnövényzet ugyanaz. Erre párszor sikerül rácsodálkoznom, amikor a régi képeket nézem, amelyikeken nincs hó. :) 

De még mielőtt valaki azt hinné, hogy hó nélkül lehet síelni, azért hozzáteszem, hogy a hegyek tetején volt hó! Bár nem sok. Lehetett volna több is. De ma hallgattam a híreket, miszerint a hétvégén megérkezik Dél-Finnországba is a tél. Már alig várom. Remélek nektek is sok havat meg hideget :)

Tehát Maria Kirchental:

Igazából egy párépületes település a hegyekben. A lavina többször elmosta - de állítólag a képen látható templom már 300 éve sértetlenül áll. Mondjuk a történet még hihető, valószínűleg a templomot jobban megépítették,mint a többi házat - de vannak akik ezt isteni erővel magyarázzák. Higgyen mindenki amit akar, mindenesetre a templom szépen meg van építve. És a kilátás is szép a másik oldal hegyeire.

Egyébként a településen van egy kis vendéglő is, ahol olyan szilveszteri vacsorát hirdettek, ami után le lehet szánkózni a hegyről - a szánkót meg lent és ha jól értettem akkor itt fent is ki lehet bérelni. Persze, ez akkor lenne jó, ha tényleg lenne hó.

Meg más, mézeskalácsházikók is voltak a faluban, festett, díszes ablakokkal.

Lefelé és szépen fokozatosan eltűnt a hó. Míg végül egy szálse marardt már :( De a mohák meg a mohás fák azért kárpótoltak. Amennyire lehetett (mindig is szerettem a mohákat :)

Lent pedig ismételten köd fogadott minket. Meg már kezdett esteledni is. 

A többi napot síeléssel töltöttük. Szilveszterkor meg néztük, hogyan lövik fel a tüzijátékot a hegyekről - mert egy völgybe voltunk, mindenfelé hegyek, és mindenki lőtte a rakétákat mindenhonnan. A nagyszerű német nyelvtudásomat is sikerült bemutatnom, ugyanis, amikor odajött valaki Boldog új évet! (Azaz Gutes Neues Jahr!-t köszönteni - remélem így van tényleg) akkor közöltem vele, hogy Hi! :D Mert fogalmam nem volt mit mond, felőlem szídhatott is volna, de hát mosolyogva rázta a kezem, és valahogy csak utólag esett le mi a helyzet. Van ez így. Majd legközelebb. :)

Magyarországra menet még megálltunk a Mondsee-nél. Ugyanannál a tónál, ahol egyszer bicóval elestem és a térdemen még mindig megmaradt a sebhely. Az autópályának a parkolójából így néz ki, most így "télen".

A síelés után még ellátogattam Pestre. Köszönöm a jelenlévőknek, szerintem jó volt a hangulat. Majd remélem hamarosan találkozunk ismét ;) Nah jó, úgysem tudom mikor megyek haza legközelebb, de majd csak kiderül.

És utána vissza Turkuba. Ma már megvolt az első tanítási nap a túllelkes orosz tanárral. De hát valamikor el kell kezdeni mindent. Boldog 2014-et mindenkinek ;)

Rendkívüli tél

Az is... még mindig nincs hó Turkuban, pedig már kellett volna, hogy essen egy kicsi. És semmiképpen sem lehetne ilyen meleg. Pedig már abban reménykedtem, hogy a 2 hét alatt amíg otthon vagyok, lesz... de mégsem.

Mivel az utóbbi időben kissé hallgattam magam felől - mármint leginkább a neten, amúgy miden ment tovább, ezért beszámolnék röviden hazalátogatásom előtti napokról most. Hallgatásomnak több oka is volt: egyrészt sok említésre méltó dolog nem történt az életemben. Mármint olyan, amiről a kedves nagyközönség előtt mindenképp be akarok számolni. Mert már vége van a napsütéses, színes ősznek, helyette pedig itt voltak a komor, esős szürke napok, amikor kirándulni nem feltétlen menne az ember semerre, hanem leginkább egy fincsi sörre vágyik, társasozik vagy filmezik. Ez meg úgy gondolom már a magánélet kategória :P

Bár szerintem ettől függetlenül a kint létnek is megvan a hangulata, de csak korlátolt ideig. Vizesen nem jó a 2-3 fokban sétálni :P

Bár mindettől eltekintve célom volt egy blogbejegyzés hazautazásom előtt, meg vizsgák után. Csak aztán valahogy annyira elrepült az az időszak is az életemből, mint minden más. És nem tudtam időt szakítani magamnak az írásra. Így most bepótolnám.

Mindenesetre bejártam Masku karácsonyi vásárát is - nah nem kell ám nagyszabású karácsonyi vásárra gondolni, mint Bécsben, hanem csak egy kis lefedett épületre ahol állt pár asztal és mögötte pár árus. És ugye minden méregdrága, ahogy karácsonyi vásárhoz illik. És még alkoholos italt sem lehet fogyasztani az itteni szabályozások miatt, így a forralt bor itteni megfelelője (glöggi) is kizárt. De azért egy kastélylátogatást be sikerült iktatnunk a dologba. 

A maskui kastély (vagy udvarház) érdekes, szabályos négyzet alaprajzú épület:

Jelenleg a turkui svéd nyelvű egyetemhez tartozik (Åbo Akademi). Nyáron mondjuk biztos szebb, mert van rózsakertje is. És belül pedig Finnországban egyedülálló cserépkályhákkal fűtöttek régen, amik Svédországból származnak. Mármint amióta van fűtés. Azelőtt csak nyáron laktak ezen a helyen.

A belsejéről sajnos nem tudok képeket felrakni, mert csak saját célra készíthettem őket. 

Itt pedig a kastély egyik melléképülete, ahol a kastélyban talált receptek alapján készült mézeskaláccsal kínáltak. Nagyon finom volt :) (Ha valakit érdekelne, hogyan készültek régen a mézeskalácsok, akkor elküldhetem a recept fordítását :P

És Turkuban épült egy új híd is. Arról még nincs képem, de nagyszerű lett. Majd valamikor azt is bemutatom közelebbről is. 

Tömören ennyi történt velem hazamenetelem előtt... a hazalátogatás meg szerintem ismételten egy külön bejegyzést érdemel. Ezért a héten még jelentkezek :)