És újra itt a nyár, és meleg az idő

First things first: Új Finntroll!!! Elefántvadászzenével kezdődik:

Hát lájkolom a zenét, mint eddig is. De ezt a steampunk style-t azt hiszem még mindig nem tudom hova tenni. Ah, mindegy, sokaknak ez tetszik, de miért?

Jahj, de a legnagyobb pozitívum az életemben (új Finntroll után... bár az betölti jelen pillanatban minden pozitív érzésemet), hogy végre használhatom a tavaszi kabátom. Persze, reggel még nem nagyon lehet, de napközben, amikor beüt a hőség, akkor már igen. Már untam a télikabátot.

De persze ezzel együtt arra is rájöttem, hogy a fekete jégnél van még csúszósabb is. A vizes jég. Bár mindegy, pár hét és már tényleg elolvad a hó (kivéve, ha esik még lisää). És a bejegyzésemmel Kellemes Húsvéti Ünnepeket is kívánnék mindenkinek. Jelen pillanatban azért örülök neki, hogy Finnországban nem szokás a locsolás, szerencsére. Amit több okból sem szerettem sosem:
1. igazságtalan, hogy nem kapok csokitojást. A bátyám persze mindig kapott egy csomót.
2. Nem csak csokitojást, de csokinyulat és csokicsibéket sem kapok, míg mások...
3. Ahelyett,hogy csokit kapnék, hát "illatos" izékkel leszek összesspriccelve, ami még oké. De amikor a 10. illatos izzét kapom a hajamba, hát...
És idén nem kell ezt a kínt átélnem. Tudom, hogy irigyeltek. (By the way: van olyan, aki ezt tényleg élvezi még?)

Jah és az idióta versek, amik még ilyenkor teljesen ki tudnak akasztani. Persze, a facebookon már van egy csomó ilyen. Áhh, mindegy. És a vágj jópofát a kínlódáshoz... amikor soha életemben nem tudtam leleplezni azt, ha nem szerettem valamit. És egyél főtt sonkát tojással. Blöäh. Nem szeretem a Húsvétot. Még rendetlen is, sose tudni, mikor lesz.

Nah ennyi a panaszrovatba. De még mindig van hó :)

Meg igazi napszemcsis idő, amint látjátok. Tiszta nyár. Mondjum a napszemüveget is általában a hátizsákomban vagy a szekrényemben tartom, ma is megfájdult a fejem a fény miatt, de evvan. Így jár, aki pórul jár. Majd legközelebb felveszem. Jah és már van pajunkissa (barka), amit múltkor vagdostunk, hogy a gyerekek feldíszítsék és elmehessenek... virpolni. Aminek az a lényege, hogy beöltöznek a gyerekek boszorkánynak, vagy valaminek, vajákosasszonynak xD elmondják, hogy virpolnak egyet és odaadják a feldíszített barkaágat. Ezért cserébe meg kapnak csokitojást, vagy más karkikat. Nah linkelek egy videót:

Jah és mindez pálmavasárnapon történik, vagyis múlt hét vasárnap.

Másik dolog. Voltam színházban. Az Åbo svenska teaterben, megnézni a Hairt. Annak ellenére, hogy eddig nem túl kellemesek az emlékeim a színházakról, az előadás svédül volt (de feliratozták finnül, amit én az elején el nem tudtam képzelni, hogy fog majd működni), de ha már elhívtak. Nem volt rossz, de még mindig az a véleményem (ha már ilyen extrákat biztosítanak, hogy felirat), biztosíthatnának egy gombot is, amivel le lehet halkítani az előadást. Mert nagyon tudnak néha kiabálni. Jah és ha valakit érdekel, hogy hangzanak a dalok svédül:



Amúgy tényleg nem volt rossz. Hát érdekes volt. Mondjuk az utolsó színházi előadásból, amit láttam csak a hacukára emlékszem, ami nem feltétlen kötődött az előadáshoz, és a többiből is a sok kiabálásra (miért nem lehet kicsit halkabban... csak kicsit halkabban... beszélni... még úgy is lehetnehallani). De amúgy összességében tényleg jó volt. A svédért meg plussz pontok.

És itt most befejezem. Majd jelentkezem.

Borúszóhártya

Tanulság: ha vesinokkaeläinokról nézünk filmet, ne mondjuk, hogy szőlőt eszünk, mert minden koncentrálásunk ellenére is mondhatunk hülyeséget. Azaz borúszóhártyát a szőlő helyett. Vesinokkaeläin: kacsacsőrű emlős; szőlő (azaz bor-fürt, tehát bor: viini; fürt: rypäle), úszóhártya: räpylä; borúszóhártya: viiniräpylä...

Bár a räpylä lehet baseball-kesztyű is, de szerintem a borúszóhártya jobban hangzik, mint a borbaseball-kesztyű.

Mindennek tudatában egyáltalán nem érzem, hogy fel lennék készülve a holnapi kiselőadásra (szerencsére sem szőlőkről, sem pedig úszóhártyákról nem lesz benne szó). Bár itt megadták a lehetőséget a kiselőadás gyakorlására, mégis inkább lemondanám. De most is blogolok a gyakorlás helyet, argh. Majd jól beégek, nem baj. Azt mondom a hülyeségeket.

Amúgy boldog márciust kedves olvasóim, boldog tavaszt! Annak ellenére, hogy kesztyűben ülök a gép előtt jelen pillanatban. Nah jó, 1,5 hete meg vagyok fázva, így az jelenleg irreleváns, mennyi ruha van rajtam és mennyire fázok azokban is. De pár nap melegedés után szombat reggel csak -16 fok volt (jó, délután melegebb) és leesett 10-15 centi hó, ismét. Szép az idő :) És ha nem hinnétek, képek:

A hóvihart látva biztos érzitek a tavasz melegét :D De már nincs tél, egyértelműen annak vége van, hisz a nap is melegít és világos is van. Ami a képen nem érződik, de akkor épp szakadt a hó. Most inkább ez a kevättalvi, tavasztél, aminek magyarul megint nincs értelme. Sajnos ennél messzebb nem merészkedtem a meleg szobából, pedig jó lett volna hópelyheket eszegetni. Főleg, hogy volt egy hét szünetem, de hát persze, akkor kell megbetegedni. De attól függetlenül - csak erről nincs kép, mert a fényképezőm le volt merülve - megint mentünk Maskuba, most szánkózni. Le a sziklákról (hát egy alkalommal nem szánkóval mentem le, hanem repülve :D) ami először kicsit olyan... túl fogom én ezt élni érzéssel töltött el, mondjuk nem a meredekség miatt, hanem mert közben kerülgetni kellett a fákat, meg hasonló, de végülis túléltem, karcolás nélkül. Az az egy esés, persze, de akkor is puha hóra estem. 

Amikor bicóval csúsztam el pár napra rá már nem volt ennyire kellemes. De az annyira nem is lényeges talán.  Igazából most használhatom az autót is, mert A eltörte a lábát, és nem nagyon tud egy darabig vezetni. De azért, nah, mi pótolja azt, hogy kis köveket szedegethetek ki a könyökömből? Semmi, alap :P Polc vagyok. De lehet ez már a borúszóhártya kategória... 

És voltunk a Turkui Művészeti Múzeumban is, képeket nézegetni, hogy tudjunk miről arvostelu-t írni. Értékelét? Meg nem mondom, hogy ez mi magyarul most. Egész jó volt, leszámítva 1-2 dolgot, amit nem tudtam hova rakni. De a lappföldi festő különkiállítása külön tetszett, ha valakit érdekel, akkor Reidar Särestöniemi képei, egyet belinkelek azért, nehogy ilyen üres legyen már a bejegyzés: 

Szerintem hangulatos. Olyan észak-finnországos. Csak értékelést nem tudtam írni róla, vagyis megcsináltam, hát összehordtam a hülyeségeimet, azt szvsz. Sosem tudtam értékelést írni, mert vagy átmenne túl szubjektívbe, vagy baromságokat írok, és általában maradok a baromságoknál. De a kiállítás összességében tetszett :)