Boldog születésnapot Finnország!

Kicsit megkésve, de... december 6-a Finnországban nem a Mikulás napja, hanem a Függetlenségé. 1917. december 6-án vált ugyanis Finnország függetlenné. Ezt nekem idén háromszor sikerült megünnepelnem... :D

Amúgy - és attól függetlenül, hogy - egy hete írtam az utolsó blogbejegyzést, megint nem tudom hol tartok, illetve miről kellene beszámolnom. Így kezdem azzal, hogy meghívtak az iskolai függetlenség napi ünnepélyre december 4-én. Még ezelőtt sosem sikerült résztvennem ilyen ünnepségen, amikor az általános iskolások előadását nézzük meg, sőt még általános iskolában sem voltam itt. Úgyhogy tök izgi volt :D 

Ami külön tetszett, hogy a falak muuminokkal illetve Angry birdsökkel voltak díszítve, amit a gyerekek készítettek. Nah az előadás meg... vicces volt. Egy komoly, történelmi előadás sem volt, hanem inkább viccesek, amiken lehet szórakozni, és illik a gyerekek előadási stílusához. Ami szerintem a legjobb volt, az amikor leutánozták a régi finn dalokat, és a gyerekeket is az énekeseknek megfelelően öltöztették fel. Mondjuk az egyik kiscsajt sajnáltam, akire bőrkabátot adtak (csak 5x fért bele), és akkora kalapot, amiből nem látott ki. Elég érdekesen is mozgott... :D Mondjuk ezt nem tudom leírni, videót kellett volna csinálnom. 

Előadás után meg pulla és csoki várt minket az egyik teremben. Nyami. Nem mellesleg betegre ettem magam megint pullával,mert csináltunk a hétvégén. 

December 6 szabad lett volna, ugye, csakhogy V, az idősebbik lány, pont aznap született, így visszajöttem Turkuba szülinapozni. Meg este megnézni a linnanjuhla-t, ami "az egyik legunalmasabb műsort, de majdnem mindenki megnézi minden évben". Igazából meghívnak kb. 2000 embert, akik fontosak, híresek Finnországban, korábbi elnököket, stb. hogy kezet fogjanak a jelenlegi elnökkel. A táncnál már én is majdnem bealudtam, így inkább bevánszorogtam a szobámba. A szülinapozás miatt ugyanis több, mint 10 gyerek ricsaját hallgattam délután. De legalább jól érezték magukat :D

Hétvégén pedig J-éknél ünnepeltünk. Mondjuk kiskarácsonyoztunk is, glögivel, és inkább a karácsonyról beszélgettünk - mert azt már otthon töltöm, és milyen lesz? Komolyan, olyan lelkesek a szülei. Hát J nem hasonlít rájuk... 

És ismételten képek, mert nem lehet betelni a hóval és az erdővel (csak Maskuba miért nem vittem a fényképezőt, amikor ott is elmentünk sétálni az erdőbe...):

És a csodálatos Turku:

Befagyott az Aurajoki:

A dóm, meg a hatalmas karácsonyfa:

Könyvtár:

Dóm az egyetem felől:

Karácsonyi vásár Turkuban. Mondjuk venni semmit sem érdemes, egy kötött kesztyű (szép, biztos meleg, kézzel készített, de...) 50 eur. Azt hiszem inkább kötök magamnak...

Egy kis Stockholm Turkuban (vagyis arra emlékeztető utca):

Az Aurajoki túlpartja:

Karácsonyi vásár a kauppatorin. Egy részeg meg pont belevánszorgott a képbe, de ettől olyan élethű:

Csillogó díszfa :D

A repülőjegyemet meg sikerrel kinyomtattam. Ki, mikor, hol ér rá? Dec. 20 és jan. 3 között. 

Ami biztos: 

Dec. 21 Egom

Dec. 22 Bp? 

Utána Környe-Trébánya-Egom környékén leszek megint megtalálható.

Több hó ^^

Szerintem a tél a legszebb évszak. Bárki bármit is mond. És végre itt van :)

Múlt hétvégén egyik napról a másikra leesett kb. 10 cm hó. Nah jah, itt sem olyan tökéletes minden, mert a hóviharban 1 órát késett a vonat Helsinkiből. Tehát nem csak otthon szar a közlekedés :P Sőt, egy vonatot töröltek is. Bár azt hozzá kell tenni, hogy elég szar idő volt - bár nekem tetszett. Csak amikor bebicikliztem Turkuba (mert miért is ne, ha autóval is mehettem volna: hát azzal nem is mertem volna elindulni), kb akkora széllökések voltak, hogy kétszer majdnem belelökött az árokba. Plussz szakadt a hó. Szépen. Nah jah, ha nem álltam volna meg az út közepén néha bambulni, hogy esik a hó, és milyen jó érzés, hogy ott állok ennek a kellős közepén, mert már annyira vártam... akkor be is értem volna Turkuba :D vagyis még mielőtt megfagytam... :D mert így is beértem, csak addigra a lábam fázott (ami nem meglepő, mert a lábam és a kezeim mindig fáznak), de az meglepő volt, hogy normál télicuccok nélkül nem fagyok szét a -17 fokban sem. Mert a legtöbb téli ruhám otthon hagytam, áh... decemberig úgysem lesz annyira hideg, mert az mindig csak januárban jön. Végülis még ennél lesz hidegebb. Úgyhogy ami késik, nem múlik. Igazából meg csak nem fért be annyi minden a táskámba, mert csak kis táskát hoztam magammal. Bőröndöt, az bőrönd, amit hoztam. 

És voltunk a karácsonyi vásárban is glögit inni. Ahol volt egy félelmes... hát... nem is tudom, tonttu akart az lenni, de inkább troll volt, és nem cukki. Hanem... iszonyat ronda. De dagadt gollamhoz is hasonlíthattam volna. Komolyan mondom, majdnem elfutottam onnan, glögi, minden nélkül, olyan ronda volt. 

Amúgy meg semmi érdekes nem történt. Úgyhogy ismerős képek, máshogyan. Vagyis helyek, nah. Amik nektek már biztos olyan unalmasak, mert minek mindig ugyanazt fényképezni. De ha itt is ennyire szép, minek menjek máshova? Úgyhogy havas képek, ma reggelről:

Kedvenc hidam. Amin most kb. úgy megyek át, mint egy rokkantnyugdíjas. Mert egyszer már lecsúsztam róla. Jah, meg a jeges úton is sikerült párszor hátast dobnom. Egyszer bicóval is, mert elbambumltam, és dombom lefelé behúztam a féket hirtelen - tudnám miért - az úton meg korcsolyázni is lehetett volna. Nah grat. Polc vagyok. Csak miért kell mindig elesnem...

És annak ellenére, hogy a mókusok beszürkülnek télre, elég nehéz őket lefényképezni - vagyis nehéz volt, még novemberben is, nah jah, esős időben. Mert mindig addig bámulnak, amíg az ember elő nem veszi a fényképezőjét, aztán meg ciccegve elrohannak. Kis dögök. Hiába etetjük őket...

Éneklő szúnyogok - avagy orosz mesedélután

Le vagyok maradva, de hogy legyen mit hallgatnotok amíg a sok hülyeségem olvassátok:



És ma, hogy 22-e van, ráébredtem, hogy már alig egy hónap és landolok Magyarországon. Nah jó, nem kell megijedni, csak 2 hétre és jövök is vissza :-) Úgyhogy nem kínzok otthon senkit sem tartósan. Jah és kb. egy hónapja nem is írtam ide, úgyhogy gondoltam beköszönök.

Hogy mivel? Annyira sok dolog nem történt manapság. Vagyis hát esős az idő, a hav elolvadt, meleg van, de annyira nincs, hogy az ember kiüljön egy parkba sörözni, így ezt jobb híján otthon kell megoldani (vagyis J-nél), és kirándulgatni sem megyek így. Mert rendszeresen otthon hagyom az esőkabátom, hogy elázzak és megfázzak. És fájó torokkal ébredjek. :D De ezért van a tea.
Amúgy tök jó lenne minden, ha nem kellene felkelnem. Annyira borzasztó reggel 7-kor kelni, és most kövezzenek meg, akik korábban kelnek ennél, mert nekem ez is borzasztó. Volt nekem is olyan időszak az életemben, hogy fel tudtam kelni 6-kor, de hogy akkor hogy bírtam ezt ki, nem tudom. Mennyivel jobb lenne, ha az embernek nem kellene felkelnie, hanem csak úgy hirtelen a teásbögre fölött találná magát. Mert addig rossz csak a reggelem. De addig nagyon. Sosem őszinte a mosolyom amíg nem iszom meg a teámat.

De nem baj, kaptam Pikku Myy-s adventi kalendárt J-től. Aki nem tudná így hirtelen, Pikku Myy az a kis pirosruhás szemtelen alak a Muumin meséből:

És ha valaki még így sem tudná, akkor Muumilaakson tarinoita szereplői:

Úgyhogy öröm, boldogság. Bár még nem szabadott volna megkapnom, mert még nem ehetem meg az első csokit sem. Várni kell, amit nem szeretek és nem is tudok. Így bosszúból vettem magamnak egy tábla csokit suliba menet és meg is zabáltam. Mindet, az utolsó morzsáig. De milyen jó lesz majd 1-én a muuminos adventkalendár 1. csokiját megenni, jahj, alig bírom kivárni... 

Amúgy meg a muuminokból kijár nekem manapság, mert nem csak a gyerekekkel, hanem J-vel is ezeket nézzük egyfolytában. Bár J is még egy gyerek, ahhoz képest, hogy még nálam is öregebb. Mondjuk vele legalább megnézhetjük a Finnországból kitiltott részeket is, haha. A gyerekeknek azok lehet félelmesek lennének. De ha valakit érdekelnek még (és tud finnül vagy japánul), akkor itt megtekintheti:

http://www.pikkutunneilla.com/blogit/akaki/sensuroidut-muumit-viela-kerran/

De hogy ne higgyétek azt, hogy ilyen egyhangúak a napjaink: J-vel bizony játszunk is mostanában elég sokat, egy nagyszerű játékkal, ahol ÉNEKLŐ SZÚNYOGOKAT!!! kell gyűjteni. Naná, hogy jobb, mint a Plants vs. Zombies a listán :D Személyre szabott játékot sikerült nekem találnia. 

De az oroszórákra is becsempészték magukat a rajzfilmek mostmár. Mert helyettes tanárok voltak a héten - két orosz cserediák - és többek között cukkerságokat néztünk. Úgyhogy kezdődik a mesedélután, sikerült angol felirattal találnom, így akit érdekel az megnézheti :-)

Micimackó:

Süni a ködben:



Ukrán mesét is (amit nem lehet rendesen belinkelni) -Egyszer volt egy kutya:
http://www.youtube.com/watch?v=Ah-3Vk6JbYg

És még lenne a listán, de valami miatt nem akar szót fogadni a blog és belinkelni őket. Mindig a süni jelenik meg :-(

Havas üdvözletek Finnországból!

De még mielőtt belemennék a csúszós-jeges-havas történetekbe, és kifejteném mit is takar a finn tehetség, legyen pár őszi kép. Mert a múlt héten szabad voltam a suliból, így megint ellátogattam Naantaliba. De csak mert olyan szép idő volt (napsütés, kis eső - és persze szivárvány), hogy kihagyhatatlan volt... így ősszel is olyan Narniás :)

És a sziget, ahol most nem tivornyáztak és piknikeztek a toporzékoló finnek. Mert most ősz van. Jah és a tengerpart...

És a szivárvány:

És kacsák: 

De nemsokkal a még őszi, naantalis kiruccanásom után elkezdődött a tél. Meg esett egy kis hó :-)

Bár a hétre már inkább esőt és plussz fokokat ígérnek, de arra nem számítottam, hogy ennyi hó fog esni hirtelen... mondjuk nem nagyon számított rá senki. De én örültem :D Reggel 8 körül a hátsó udvarunk, meg a szomszédéké:

Meg kicsit később az utca:

És szerintem rendkívül szép helyen lakom. Télen meg különösen szép:

Mivel a hó nem volt olyan jó minőségű, meg akkora, hogy hóembert építhessünk, ezért hóteknőssel próbálkoztunk. Egész jó lett :) Majd (mindez ugye pénteken történt, vagyis péntek reggelre kaptunk ennyi havat), amikor vége lett a napnak betekertem Turkuba. A bicikliutak a hó ellenére egész jók voltak, és folyamatosan takarították őket. De mivel a hó elég rendesen szakadt, J kb. megfulladt a röhögéstől, amikor ajtót nyitott. Oka volt rá, úgy néztem ki, mint egy hóember... Nah nem baj, leráztam magam, és mentünk tüzijátékot nézni:

Tehát havas üdvözletek Finnországból! :-)

Havat ígérnek

Szombatra, havasesőt. És remélem lesz is :) Bár a hónak jobban örülnék, de már az is örömmel tölt el, hogy végre kezdődik a tél. És az itt olyan szép. Amúgy meg már fagy az van esténként. A 4 napos szünetem meg végül nem telt el olyan jól, mint terveztük. Vagyis nem volt rossz. De az egyedüli jó dolgot csak az jelentette, hogy nem egyedül szenvedtem az influenzától. És nem mindig nekem kellett betennem a pizzát a sütőbe vagy elindítanom a sorozat következő részét. Végignéztük a Dexter első évedát, American Horror Story pár részét, emellett meg pár filmet, pl. Varest - Reni, majd nézünk ezt ;)

De így nem volt saját pizza készítés. Örültünk, hogy elvánszorogtunk a boltba egy készpizzáért és bedobtuk a sütőbe... jah, de a melegített málnaszörpöt nem tudom hova rakni. Bár a torkom nem fájt annyira utána. És vasárnap pár órát megint eltölthettem J anyukájával, aki elvileg már nagyon kedvel, és azért vonult be a nappaliba. Aranyos néni.

Így betegség miatt nem lesz most sok kép, meg sok mesélnivaló sem. Nah jó, ma nem tudtam ellenállni a ködnek, így ki kellett mennem az öböl körül sétálni. Így pár kép raisiolahtiról a ködben, meg már korábban készített napsütéses. A ködöt jobban szeretem. Jah, de wááá, jövő héten sütni fog a nap, kb. 3 órát. Csoda :D 

Amúgy meg a Daim csoki az igazi. Jobb, mint a Daimos milka. Made in Sweden, ugyebár.

Akkor pár kép uikkupolkuról, amiről már korábban is töltöttem fel. De ez van a legközelebb. Először napsütéses, utána a ma reggeli ködös verzió... már amelyik helyről nem felejtettem el kettőt készíteni ;)

Az öböl, megint. A háttérben meg olyan szépek a fák. És itt amúgy van egy csomó luxusház hatalmas ablakokkal a víz felé... én is szeretnék ilyen kilátást. 

Mert amúgy raisionlahti a tengernek egy öble, amit az úttal levágtak. 

És bár a következő képen nem látszik semmi, pont azért jó, hogy érzékeltesse, milyen reggel 7-kor a kilátás. Semmilyen. Ez az utcánk:

És napfelkelte...

Nah jah, meg az ég korán reggel...

Még több ködös kép, ma reggelről:

A lakóövezet, ahonnan az öbölre rálátni:

A mai túrám itt ért véget. Persze, sikeresen belemásztam a sárba, ahogy kell. Mert mindig mindenbe bele kell másznom. Mindenesetre a héten szünetem van, vagyis dolgoznom kell, de suliba nem kell mennem. 

Így holnap - mostmár félig egészségesen - folytathatom a mászkálást... :P

A vadlibákat meg majd elfelejtettem: