Nah jó, kicsit elhanyagoltam a blogolást időközben. Ennek több oka is van, először is: elkezdődött az iskola. Így viszont kevesebb az időm kirándulni meg írogatni. A legérdekesebb órám az inari számi nyelvkurzus. Azt hiszem ezt kicsit ki is kellene fejtenem, hisz nem a világ legbeszéltebb nyelvéről van szó. A számi nyelveket Norvégia, Svédország, Finnország és Oroszország területein beszélik. Kb. 10 különböző dialektusa van, bár bizonyos esetekben különböző nyelvekről szokás beszélni, nézőpont kérdése. A dialektusok beszélői csak azokban az esetekben értik meg egymást, ha szomszédos területeken laknak, de pl. a Norvégiában beszélt déli számi és az Oroszországban beszélt koltai számi beszélői elég nagy nehézségekbe ütköznek ha saját nyelvüket akarják használni.
Tehát inari számi: az egyetlen olyan nyelv, amit csak Finnország területén beszélnek. Kb. 300-350 beszélője van, igazából sosem volt ennél sokkal több. Bár majdnem kihalt, mivel a beszélők nem beszéltek ezen a nyelven gyerekeiknek, az utóbbi időben felkelt iránta az érdeklődés. Nyelvi fészkeket hoztak létre, ahol ovódás korúakat tanítanak inari számiul, és ez az egyetlen nyelv, amit ott használnak. Felnőttek közül sokan pedig idegen nyelvként tanulják. Bár hogy mi lesz a nyelvnek a sorsa az még kérdéses, az első gyerekek, akik a nyelvi fészkekben voltak most 20 évesek, kb. tehát nem tudni, hogy milyen nyelven beszélnek majd gyerekeikhez.
És ha felkelt az érdeklődés a nyelv iránt, akkor bizony magyaroknak is van esélyük tanulni inari számiul, és még csak nem is kell az egyetemre járniuk ehhez. Persze, folyékony finn nyelvtudás szükséges, hogy együtt tudj haladni a csoporttal, és tudj rá építeni, ugyanis nagyon sok a hasonlóság a finn és az inari számi nyelv között. A legegyszerűbb módja talán a netes tanulás, én is virtuális iskolában tanulom a nyelvet. Az oktatás ingyenes (amúgy északi és koltai számit is lehet tanulni), és ha tényleg érdekel valakit, akkor itt tájékozódhat bővebben az oktatásról. Persze, nem ez az egyetlen lehetőség számi nyelvek tanulására. :)
És jöjjön a már korábban is linkelt Amoc, aki inari számi nyelven reppel:
Tehát kolle aksu, azaz arany fejsze.
A másik óra ami nagy lelkesedéssel telt el, az pedig az erza mordvin. A mordvin nyelvnek két dialektusa van, vagyis a beszélők inkább külön nyelveknek szeretik mondani, az erza és a moksa. Oroszország területén a Volga folyó környékén beszélt nyelvek. És bár az erza nyelv 400 000 beszélővel büszkélkedik az előbb említett inari számihoz képest, azért mégiscsak veszélyeztetett nyelvről van szó. A Mordvin Köztársaság területén is kisebbségben vannak, és sokan talán feleslegesnek is tartják, hogy erzául beszéljenek gyerekeikhez, így inkább az orosz nyelvet használják. És akkor így tömören ennyit ezekről a nyelvekről, persze még lehetne többet írni, de másról is szeretnék még ma beszélni. De azért legyen itt egy kis erza népzene, hogy hasonlóan zárjuk le a történetet, mint az előző nyelv esetében.
Az elején pedig szépen elmondják, hogy a торама (torama) az erza nép egyik legfontosabb hangszere.
Amúgy meg ezzel együtt szinte észrevehetetlenül elment a nyár. Már nincsenek kirakodó vásárok a könyvtár előtt, de pont az utolsó napon sikerült egy kis olasz fagyit bezsákmányolnunk, ami - a minket zargató alkoholistáktól eltekintve - rendkívül finom volt.
És ezután jöttek a hűvösebb, esősebb reggelek, bár napközben meg lehetett sülni. De az ősz közeledtét az is jelenti, hogy a finnek gombaőrületbe esnek, és muszáj elmenni gombát szedni. Sikerült is vargányákat és galambgombákat találnunk, a kosárba sem fért bele mind...
Úgyhogy mindent gombával eszünk mostmár. Nah jó, nem :D Lefagyasztottuk őket. Persze, csak miután feldaraboltuk.
És a ködös reggelek... bár elég lusta vagyok manapság, így reggel 10 előtt - mielőtt felszáll a köd - nem nagyon szoktam kimászkálni a lakásból, de egyik reggel egy kis ködréteg kivételesen sokáig megmaradt. És ismét Turku, Aurajoki :)
És akkor elérkeztünk oda is, hogy nekem ugyan miért nincs időm blogolni. De ha elkezdem ecsetelni, hogy kik azok a komik, akkor tutti, hogy valaki leharapja a fejemet, így csak annyit, hogy komi kézműves szakkörön voltam a múlt héten, szombat-vasárnap. És rénszarvasbőr szütyőt készítettem. Még mindig nincs kész, mert a felső és alsó részét össze kellene varrnom, de majd csak... de így előzetesben felteszek egy képet, hogy mindenki szépen röhöghessen a kézügyességemen:
Azok a kis izzék olyan kis cthulhu-sak, nem? :D Amúgy jah, nem hagyományos színezetű, de nekem ezek a színek tetszettek. Amúgy kb. ilyen lesz, ha minden részét majd összevarrtam, most ez nem egy jó kép, de bemutatásra elég. És hogy ilyet hol lehet? A Kuralan Kylämäki-ben (Kuralai faludomb). A nénik meg azt mondták, hogy nyugodtan pakoljam a blogomba a képeket, és hívjak meg másokat is ide - mert amúgy csak úgy lehet sétálgatni a skanzenben, csak a programok, kézművesszakkörök fizetősek. És amúgy is szeretem a finn faházakat. Amúgy jelenleg íjkészítő kurzus, varrókurzus és hasonlók vannak - nah az íjkészítés érdekelne, ha lenne időm rá... :D
És akkor pár régi épület:
Ebben az épületben szoktak lenni a kézműves szakkörök:
Régi berendezések. És amúgy hihetetlen, de ott magyarázták a finneknek, hogyan kell almakompótot csinálni :D
És akkor kicsit ködös dómmal búcsúzok:
ez az utsó kép ez egy kész képeslap :D
VálaszTörlés