Tehát du. 3-kor indultunk, amikor ráértünk volna később is, de Pesten sosem tudni. Egyszer már majdnem megtapasztaltam milyen lekésni egy repülőgépet - és hát nem lett volna jó élmény. Így viszont volt időnk mindenre. Pl. arra, hogy órákig a Turku előtt kígyózó sorban álljunk, hogy végre a nagy és bonyolultan mozgó bőröndömet becsekkoljuk. Aminek a kerekei majdnem kiestek. Végülis csak 25 kiló cuccom volt (plussz valamennyi a hátizsákomban, de azt leginkább 2 könyv, a diplomám meg a laptopom töltötte ki). Így is majdnem megszakadtam (mi lett volna ha még kihasználom a megengedett 32 kilót...) Szerencsére több cuccot nem tudtunk beleszuszakolni a táskámba, de csak elég lesz fél évre.
Aztán már nem is kellett sokat várni, az ellenőrző kapuk simán mentek, és fel is ülhettem a repcsire. Magyarországon, kb. 30 fokban, napsütésben - nah jó, enyhén fújt a szél. Az út megint szép volt, párszor meghallgattam az Amon Amarth Fate of Norns című albumát, párszor el is aludtam, meg hallgattam, ahogy mögöttem dumálnak a finnek, ami már annyirahiányzott <3 Nem mintha amúgy nem beszélnék rendszeresen skypon keresztül, vagy egyik ismerősöm nem látogatott volna meg... csak ez így más, amikor körülöttem majdnem mindenki így beszél - nah és onnantól kezdve nem is izgultam már annyira, mert otthon éreztem magam.
Aztán közeledtünk a Balti tenger, meg Turku felé. Amit még úgy is felismer az ember, ha nem tudja mennyi az idő, vagy merre megyünk vagy nem mondja be a pilótabácsi. Mert Turku felett megint ott volt a 2 réteg felhő, csak úgy szokásosan. :D Sehol máshol még egy eltévedt bárányfelhő sem (nah jó, 1-2 talán), de Turku felett... és amint ereszkedünk lefelé: nem meglepő módon vizes az út. És akkor örültem, hogy bakancsban mentem, hiába volt melegem - meg hiába néztem ki hülyén halásznadrágban, de nem akartam farmerben felmenni Pestre. Emellett 15 fok volt. Úgyhogy miközben a "pajtában" vártam a táskám és befújt a szél rögtön felvettem az ingemet, mert kicsit kirázott a hideg... végre ^^ idén nyáron először ^^ aztán amikor már Raisio felé indultunk elkezdett az eső zuhogni is.
Nah mindegy. Eddig ez történt kb. Meg hogy megvacsoráztunk, és M-t megkedveltem, mert nem tudta a sütinek levágni a szélét :D Így nem csak én vagyok a polc. Nah meg milyen kaja ez, amikor elvághatatlan a széle... :D amúgy finom volt, csak nem ettem többet - azt hitték azért, mert nem izlik (mert M elvileg nem tud főzni), valójában meg már otthon telezabáltam magam, de ha már megvártak a vacsival leültem velük - de inkább csak vizet ittam. Aztán nagy nehezen kipakoltam, meg lefürödtem, meg... kb. ennyi. Most meg már szerintem megyek aludni, mert kezd kimenni belőlem az izgalom, és kezdek fáradni.
Amúgymeg külön tetszik a piros szőnyeg és ágytakaró a szobámban. ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése