Jávorszarvassá változtam...

Jó, azért most megint kellene hallatnom a hangomat szerintem. A szép utcán változatlanul sok a fura alak :D

Hétvégén megint Turku. Ezúttal... nah jah, Ubul variálása után megint viski lett az egészből. Mert Jánossal találkozni akartunk (meg meg akartam ismerni a barátnőjét, aki megint M betűs, de nem ugyanaz), ő meg Ubullal találkozott valahol, aztán máshol, végül mire lecuccoltam J-nél és megittunk egy sört és eldöntötte, hogy ő is jön, a viskiben voltak már. Nah meg a kis "kedvenceim" is, akik miatt Ubul jól ki is röhögött, mert szerinte olyan vicces, hogy azokhoz kell leülnöm egy asztalhoz, akiket nem kedvelek. Vicces gyerek, de amúgy mindegy, mert tudtam másokkal is foglalkozni.

Amikor meg bezárt a kocsma, J-vel elindultunk haza. Jánosék már sajnáltak, hogy úgy kell megint hazacipelnem (amúgy szinte sosem kell, csak a hídig...) Most is a hídon elkezdett futni, hogy alig bírtam utolérni. Megvolt az edzés egész napra.

De a jávorszarvassá változásomról kellene írnom még. Meglátogattuk Sanyit és a barátnőjét az új házukban. Nah meg a kisbabájukat. És valami miatt nem tudtam kommunikálni. :( Pedig jó lett volna, de csak ültem és mosolyogtam. Jó, nagyon be tudtam volna szállni a párbeszédbe, amikor a nyomtatókról volt szó, és hogy milyen hogy nyomtat, melyiket éri meg jobban megvenni, színes vagy fekete-fehér... most komolyan... finnek. :D De legalább értettem miről van szó. Nah jah, meg mindenki a tv-t bámulta. Amiből valami iszonyat nyálas csöpögés jött, úgyhogy fintorogtunk is egy sort. Amúgy aranyosak voltak a vendéglátóink. Jah, mert ugye elvileg a héten találkozok J szüleivel. Nah jó, nem biztos, csak elhívott macskára vigyázni, amíg a szülei nincsenek otthon. Mert amúgy meg unalmas lenne neki - nekem meg mindegy, ott még úgysem voltam. De mivel későn szabadulok a munkából, elég esélyes, hogy a szülei már nem lesznek ott. Mindenesetre elmondja nekik, hogy ott leszek majd. Nem tudom hogy gondol majd bemutatni, ezért megkérdeztem:
"-Hé, anyu, nem baj, ha idehozok egy jávorszarvast, aki nem tud viselkedni?"
Mondjuk szerinte ő jávorszarvasabb, mint én. Amúgy meg nem kellene paráznom azon, hogy nem tudtam beszélgetni, mert ez itt tök természetes. Úgyhogy J még ki is röhögött, hogy miért problémázok, amikor egyrészt megszokták már tőlem, hogy nem vagyok beszédes túlzottan, másrészt nem volt olyanról szó, amibe különösebben bele tudtam volna szólni (nah, meg ők sem beszéltek túl sokat). Úgyérzem egy év túl hosszú volt otthon...

Amúgy a suliba már majdnem teljesen bejelentkeztem. Tegnap beszéltem át az órákat, meg miket kell felvennem az egyik tanárral (vagyis aki az oktatásunkat irányítja meg tanácsokkal lát el minket). Eddig 12 kreditem van, egyik órára bejárok, de vannak kirjatenttik (könyvvizsga) is, amikre nem kell bemenni, hanem egy adott könyvből vizsgázok le. Sajnos az időbeosztásom eléggé szigorú, de hozzá vannak szokva, mert másoké is. 6-an vagyunk a szakon, vagyis ezen a külföldieknek meghírdetett mesterképzésen, és több helyről kell összeszedni az óráinkat. Még lehet lesz pár órám. Amúgy meg tök rugalmasak. És kb. az jött le, hogy bármit tanulhatok, ami finnekkel vagy finnugorokkal kapcsolatos és ráérek befejezni a sulit. Most 4 évem van rá, de ha nem elég, akkor kapok még időt.

Ma meg a diplomámat mutattam meg, beszkennelték (kb. 8 perces procedúra volt...), meg kaptam egy papírt, hogy mit kell még tennem. Nem sok mindent, befizetnem az éves tagsági díjat. Jah meg mostmár a tuutorok is felvették velünk a kapcsolatot, hogy találkozzunk. A többiek még nem nagyon érkeztek meg Finnországba, de ha minden jól megy akkor a héten lesz egy találkozó. Holnap vagy péntek este (remélem holnap, mert pénteken megyek Maskuba).

Nah jó, ennyi a történésekről, folyt. köv.