Tehát eljött a szombat. Délután meg felpattantam a bicóra, amit kaptam és betekertem Turkuba - egyrészt egyedül akartam lenni, másrészt tudatosítani magamban a történteket, így beszereztem egy kis sört is. Végülis annyira nem is borzasztó, 10-15 km-re lakok a központtól, tehát 40 perc (attól függően hova megyek). Bicóval sokkal jobb volt közlekedni, mint autóval, mert már megszoktam. És amint lekanyarodtam a szép utcán és megláttam egy borzasztó lómaszkot viselő alakot, amelyik egy másik hátán ül - nah jah. Turku. Hol máshol. :D Hiányzott, de nagyon. (Mert a turkuiak furcsák, de ez pont jó így :P)
Úgyhogy felmásztam a kedvenc dombomra, meginni a sörömet. Ahonnan a kilátás most nyáron:
De nem fényképezkedni mentem oda, hanem csak jól érezni magam és egyedül lenni. Mert nem sokegyedüllétre volt időm a héten. És - nem hittem volna, hogy ilyet mondok, de... sok ember volt :( És zavartak. Nah mindegy, végül találtam egy helyet, ahol nem volt senki, csak egy öreg néni jött a kutyájával elkuncsorogni a sörösdobozokat. Megdicsértem a kutyáját, és el is ment.
Aztán meg kaptam az sms-eket. C-vel és barátjával beültünk egy kocsmába (Daily News), ami semmi különös, csak olcsó. Meg dumáltunk. Meg söröztünk - miközben J már türelmét vesztette (annak ellenére, hogy délelőtt írt egy sms-t, hogy mégsem tudunk találkozni, mert van nála egy haverja, de aztán este 10-kor írt, hogy ha még Turkuban vagyok meg jó, akkor mehetek hozzá). Jah, a kocsmában voltak érdekes alakok, cicanadrágos, csizmás, öltönyös ürge, akinek nagy, dudorodó sörhasa volt. Első ránézésre nőnek tűnt. Nah meg a mögöttünk kártyázó alakok sem voltak semmit. De olcsó volt a sör :D
Aztán jóval éjfél után elindultam J-hez. És ott hallgattuk az előbb belinkelt zenét. De jellemzően, miután aludtunk, a zenének szólnia kellett, így ezzel keltem is (az albumot újra és újra lejátszotta a gép...)
Nah jah, meg ziher, hogy hajnal 8-ig játszott, és csak 12-kor feküdt le aludni, amikor én felkeltem, hogy aztán miközben elfoglalom magam, hallhassam ezt a zenét, de amikor másodszor indította el az albumot, átváltottam Finntrollra. Meg közben megnéztük a Fejvadászok filmet (amire nem tudtam koncentrálni, vagyis de, csak nem a filmre, mert: hallgasd, ez biztos Skaaneból való az a színész, mert úgy ejti a 'r' betűt, az a színész meg dán, hallgasd mennyire szerencsétlenül beszél, nem is érteni... jah, így nézz norvég filmet egy félsvéddel. És akkor még tagadja, hogy svéd. Meg hogy nem beszéli a nyelvet. De legalább kaptam egy kis ismertetőt a svéd dialektusokról, a svéd, norvég és dán közötti különbségekről.)
Amúgymeg a film az tetszik. Kicsit kevésbé, mint a könyv, de jó.
Nah mindegy. Valamikor este értem vissza Raisioba. Aztán le is dőltem. Másnap várt egy egész napos gyermekőrzés, utána meg meglátogattam a könyvtárat, hogy legyen finn nyelvű olvasnivalóm is. Mert már Coben Tell no one c. könyvét kivégeztem. Jó kis csavarokkal, meg a végére nem várt bejelentésekkel. Bár hoztam magammal Poe-t is, vagyis Poe összes műveit (de ezt is angolul), most inkább finnül próbálkozok megint. Meg amúgyis szeretem itt a könyvtárakat. Jah, de a raisiói... kicsit más, mint ahogy Ouluban működött. Igen, itt is elektromos kivétel van, és akkor hozod vissza, amikor akarod a könyvet (határidőn belül, de éjfélkor meg hajnal 4-kor is megteheted akár, csak ott kell hagyni a postaládában, de. Bármelyik könyvtárat használhatom a régióban. Turkuit, naantaliit, lietoit, bármelyiket. Bármelyikből rendelhetek Raisióba könyveket, tök ingyen, és bármelyikbe visszavihetem a kivett könyvet. És tök kényelmesek az olvasószékek. A könyvtáros nénik meg külön kedvesek, ugyanis még nem kaptam meg a személyi azonosító számomat, csak a héten vagy jövő héten fogom, de megoldották, hogy beregisztráljanak, meg kapjak egy kártyát. (Jah, mert itt a regisztráció is ingyenes, és ha belépsz egy könyvtárba nem támaszkodik be eléd egy nagy szőrös néni, hogy táskát, kabátot azonnal letenni, hanem besétálhatsz vele, mert nem feltételezik egyből, hogy a könyvtárba könyvet lopni megy az ember. Mondjuk otthon ez indolkolt. De az előzőről már beszéltem még Oulu kapcsán.)
Viszont van egy másik hasznos információ, amit lehet már megosztottam, de nem biztos, de ezt csak most tudtam meg, vagyis nem csak most, hanem mielőtt kijöttem. Mert megnéztem a bankszámlámat, ami még működik (azt hittem már nem, mert 2009-ben nyitottam meg, és akkor leszedtem az összes pénzt róla). Vagyis majdnem mindent, asszem 1 euró maradhatott rajta vagy valahogy így, mert azt már nem tudtam elkölteni. Ehhez képest 6,5 euróm van most. Ami nem sok (2 sör :D), de akkoris. Nah jah, mert kiderült, hogy itt a számlavezetésért nem kell fizetni, és még a pénz kamatozik is, mert betetted a bankba. Azt hittem pedig, hogy már nem tudom mennyivel tartozok a számlavezetésért, és ezért már zároltak is, de ezek szerint nem. Holnap meg amúgy is megyek a bankba, hogy bejelentsem, hogy elköltöztem és már nem Räntämäkiben lakom, sajnos. Pedig szerettem. Bár itt is szeretek lenni, főleg, hogy igazán éreztetve van velem a munka vége és akkor azt csinálok, amit akarok. Max ha mennek valamerre, megkérdezik, jövök-e, de ha nincs kedvem, nem kell. Meg kocsit is megkapom kölcsön, max annyit kell bejelentenem, hogy hazajövök-e vacsorázni, vagy nem. Általában hazajövök, mert akkor brífelnek a holnapról. Nah jó, hétvégén nem jöttem haza.
Mellesleg meg ma volt a gyerekek első napja a suliban és az oviban. A-val elsétáltunk velük közösen (közben született vagy 200 kép - van, amelyiken én is rajta vagyok, mosolyogva, hogy megyünk az iskolába (vagy vicsorogva?), így a délelőtt szabad volt. Porszívóztam, pakolásztam, aztán bambultam kifelé az ablakon (mert majdnem olyan a kilátás, mint az oului nappaliból, ahol aludtam). Nah meg olvasgattam a kivett könyveket - változatosság kedvéért nem krimit. Délután hazaért V az iskolából, ettünk, aztán kimentünk élvezni az utolsó meleg napokat. Mondjuk most tényleg forróság van pár napja. De úgy érezni, hogy nem sokáig, mert az árnyékban már fázik az ember estefelé.
Nah mindegy, az első iskolanap nagy izgalommal telt, és sok minden új történt. Így volt miről beszélni. Este meg dagadt is a májam, mert M (anyuka) megjegyezte, hogy sokkal jobban beszélek finnül, mint az előző au pair, pedig azt hitte, milyen jól megy neki. Nah jah, ilyenkor azt érzem tudok finnül, de még nem vagyok megelégedve a tudásommal, mert sokat felejtettem otthon. Tudom, plääh, plääh, olyan mindegy.
Most meg pihenek. Meg belinkelek nektek még egyet ebből a csodás zenéből, mert még mindig a fejemben szól:
Apart from this: képek az útról:
 |
| Még Magyarországon |
 |
| Közeledünk Turku felé |
 |
| Landolás |
Jahj, meg majdnem elfelejtettem, új Enska:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése