Nah viccet félretéve. Itt a tavasz! Tulipánok az asztalon, csiripelnek a madarak, a finnek elkezdtek felébredni és beszélni, a nap csak délután 4 körül megy le, de már fél 10 előtt fel is kell reggel. Csodálatos. Mostmár egyre nehezebb átaludni a napot, vagyis a világosságot, attól függ, hogy az ember mikor fekszik le aludni. Ami meg tök mellékes, ha délután 5-kor ugyanolyan sötét van, mint éjfélkor vagy hajnal 5-kor...
Amúgy a helyzet még nem ilyen, mert az utcán még nincsenek virágok, csak az ebédlőasztalon, de a hangulat ilyen tőle (a kép Koppenhágában készült):
És tavaszra jellemzően nehéz bicózni is. Az utak jegesek, majdnem mint a koripálya. Amúgy meg a finneknek nem szabad elhinni, hogy nem tudnak korcsolyázni. Meg, hogy 15 éve nem korcsolyáztam, én leszek az első aki elesik, de mert jó szívű vagyok, elmegyek veled.
Nah jó... ehhez hozzá kell tennem... hogy hát... a finnekkel könnyű gonosznak lenni. Mert amikor megkérdezem, hogy megyünk korizni, a válasz: talán. Erre: úgy beleéltem magam, hogy elmegyünk, hogy tudod jól, hogy befordulok, ha nem... Úgyhogy miután november óta rágtam J fülét a korizással, a hétvégén el is mentünk (igazából végülis jól érezte magát, és ő kérdezte, hogy megyünk-e még majd... ennyi...). Igen, mert ha már ilyen komoly kapcsolatban vagyunk, akkor azért össze tudja magát kapni. Nem kell 1-3 évet várni az ígéretek beteljesítésére. :D
Amúgy, hogy azok, akik otthon vannak, hadd irigykedjenek: Turkuban két koripálya van, egyikre a belépés ingyenek, a másikra 1 eur belépődíj van. Korit meg 4 euróért lehet kölcsönözni 2 órára, 12 eur egy hétvége. Nyehehehe. De ki kell majd hozni a korimat, mert amit kölcsönkaptam J húgátólaz ilyen farkasfogas elől, és azzal nem tudok menni. Amit jól bizonyít mindkét térdemen és könyökömön éktelenkedő fekete foltocska.
Tehát, gondolom mondanom sem kell, én estem el először, majd pedig igyekeztem zombimozgással menni J után. Persze, amikor belelkesedtem valamin (például azon, hogy kapok majd otthon mentafagyit) akkor megint estem egy nagyon.
És mert a mentafagyi olyan jó, még ha nem is az igazi, mert a mentacsokifagyi az igazi, nem a csokimenta... ezért simán elfogy az egy kiló, de mondjuk nem az utcán ettük meg, hanem azért a meleg lakásban. Mielőtt elmentünk korizni, meg miután hazajöttünk.
Tehát ennyi. Megy minden magától, előlről. Ez volt a mizu velem bejegyzés az újévből.
Meg rátapadtam a nyári munkákra. Ésésésés. Remélem sikerül valami... majd kiderül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése