Tehát már visszaértem "haza" vagy Finnországba vagy... és amíg a gyerekek alszanak elkezdek gyorsan írkálni valamit, meg nagy szavakban összefoglalni az otthon eltöltött időmet. Mintha most nem otthon lennék, de ez másik otthon. Meg az is otthon...
- várnézés és Negrázás Renivel
- Budapest: sörözés Lacival, mentafagyizás Klaudiával, sörözés Baluval, ottalvás Gittánál, sörözés Danival...
- Karácsony Környén
- Pár nap snowboardozás Ausztriában (képeket mellékelek)
- Spontán szilveszteri buli Pesten (Buda is Pest. Pont. Nekem az.) Alexáékkal
- Megkaptam végre az idegenvezetői bizonyítványom :P
- Idegeskedés a visszaút miatt (de felengedték a csomagom! Nem is ellenőrizték, de be tudtam volna szuszakolni abba a nem tudom mi a nevébe, ha megkérik. Csak kicsit nehéz lett volna ;)
Bár a mézeskalács cica farka letörött... :(
Magyarországra érkezésem első nagy csalódása 4 hónap távollét után: nincs hó. Pedig úgy mondta mindenki, hogy bizony otthon is esett, és otthon is hideg van és... kb novemberi időjárás.
De legalább köd volt, de ennek is csak addig örültem, amíg nem kellett kocsiba ülnöm és rájönnöm, hogy otthon nem feltétlen könnyű a vezetés. Már ha az ember igyekszik betartani a sebességkorlátozást. És nem úgy vezet a ködben, mintha minden nap ezen az útvonalon elvezetett volna 2x az elmúlt 10 évben. Hihetetlen, hogy itt mennyivel nyugodtabban vezetnek az emberek, még nyáron is, tiszta időben, mint otthon. Simán kibénázhatom magam, mehetek 50-es táblánál 45-el, és nem kezdenek el villogni, meg dudálni, és leordítani miközben megelőznek...
És mivel más képet Magyarországról nem csináltam (nem kezdtem el túristáskodni rögtön, huh, jó jel. Amikor cserediák voltam és hazajöttem, akkor mindent le kellett fényképeznem, hogy jéééé... de persze volt olyan időszak az életemben, amikor ezeket a dolgokat minden nap láttam, de az nem számított).
Úgyhogy Ausztria. Ott volt szép hó, úgyhogy a megunhatatlan havas képek következnek (hegyekkel):
Sífutópálya:
Kilátás a sípályáról:
Reggel erre kelés:
Jah és sikerült megörökíteni azt is, ahogy 5 év után megint csúszok lefelé a hegyen. A nagy eséseimről nem lett kép, pedig volt elég... még most is kék-zöld vagyok, jahj. :D De nem törtem el semmim! :P
Azt hiszem ennyi kép elég is hirtelen. Ausztria szép. De az osztrákok... bah. Tolakodnak. Fellöknek. És az annyira nem szép. (Mondjuk szilveszterkor mi is próbáltunk előrébb jutni a wc-hez álló sorban, de nekünk nem sikerült :D:D:D)
Mellékesen meg a legtöbb nem is tud angolul, csak 3 szót, a többit meg kitölti némettel. Azért az utolsó nap végre találtunk valakit, akitől még angolul is tudtunk információt kérni. Na jó, amíg megveszi az ember a sífelvonóra a jegyet és nem kérdez, addig nem néznek rá úgy, mint egy űrlényre, hanem azt azért felfogják, hogy mit akarunk. Csak kérdezni nem érdemes, mert olyan magabiztosan válaszolnak a kérdésre, még akkor is, ha nem értik... és olyan magabiztosan németül...
Jah de a hegyeken voltak jakok:
Bár nem tudom, hogy a képen mennyire látszanak. És akkor feltöltök néhány képet Mauterndorfról, mert oda sikerült elkeverednünk. Tehát a faluba vezető út a sípályáról:
A vár éjszaka (jah, mert csak este sétáltunk):
Katonák a várban (akiktől frászt kaptunk), mert csak úgy besétáltunk a várudvarba. Mentek előttünk valaki idegenek, így gondoltuk mi is mehetünk, bár szerintem ők egy zárt rendezvényre igyekeztek. A vár már zárva volt ugyanis... :D De az udvarban mászkáltunk egy kicsit.
Várudvar:
És akkor 1-2 kép a városról. Hát így sikerültek, nem mindent tudtam lefényképezni, de van, akiknek érdekes lehet:
Tehát tömören összefoglalva ennyi fért bele a két hétbe. Most pedig jöjjenek a finnes mindennapok (a hó nagy része itt is elolvadt :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése