Északabbra!

Már korábban vázolgattam legénybúcsúba keveredést és hasonlókat. Ezek Ouluban zárultak le. Így július első péntekjén irány a Turkutól kb. 650 km-re lévő Oulu (és milyen jó, hogy megnéztem milyen messze van Oulu. Mindig azt hittem, hogy 800 km, de nem, csak 650 :)
Mivel ez is elég hosszú távolság így útközben meg-megálltunk. Többek között Vaasa-ban, ami eléggé kihaltnak tűnt, lévén péntek este. És nyár. Ilyenkor kellene nyomulnia a népnek, de nem... bár lehet máshol volt épp mindenki. Meg valamennyivel északabbra, nem tudom hol. Úszni.
Amúgy azt a különös felfedezést tettem, hogy Vaasa környékén mindenhol előbb jön a svéd felirat és utána a finn. Nah jó, a svéd anyanyelvű lakosok egy nagy része arrafelé lakik, így érthető ez a nagy svédeskedés.

Azért a 12 órás út nem volt akkora nagy kínszenvedés, mint amire az ember első hallásra gondol. A táj gyönyörű, főleg amikor elkezd lemenni a nap. Bár a finn utitársaim tuti nem élvezték annyira az erdő-erdő-erdő-erdő dolgot :D

Amúgy meg nem gyönyörködhettünk sokáig a naplementében, mert a parton tobzódó fiatalok közül odajött kettő. Az egyik nem tudott finnül, csak svédül, a másik meg fordított - de nem mindent. Például, amikor haverja mindenképp alkoholért kuncsorgott, azt nem volt hajlandó lefordítani. Viszont nagy megrökönyödésükre (legalábbis a svéd nagy megrökönyödésére) svédül köszöntünk el. Naná, hogy minden szavukat értettük :D

Így további kellemes szórakozást kívánva továbbálttunk. Ők meg folytatták a tobzódást.

Végül hajnal 2 után, totál kimerülve megérkeztünk Ouluba. Rögtön alvás. 

Az esküvőről annyit, hogy maga az esküvő pénteken volt, ahova csak a szűk családi kör volt meghívva. Mi, barátok, csak az esküvői utóbulira mentünk el. Kb. 50 résztvevő volt, így nem csoda, hogy nem akartak mindenkit meghívni magára az esküvőre. Így Oulu (és szerény véleményem szerint egész Finnország - de ha találok ennél szebbet, akkor majd kijavítom ezt :P) legszebb parkjában ünnepeltük meg e nemes eseményt. Aki követte régi blogomat, már olvasott a Hupisaaret elnevezésű parkról. Mivel mostmár nem elérhető ez a szöveg, így kicsit beszámolok erről a helyről.

Saari = sziget, saaret = szigetek, tehát az egész park kis szigetecskékből áll. 

Ezeket a szigeteket kis folyók választják el egymástól, amiket fehér hidak ívelnek át. Tehát órákon át el lehet itt bolyongani, és mindig valami újat látni. :)

És hát nem egy kis méretű parkról beszélünk. Amit mi sem bizonyít jobban, hogy található itt múzeum, nyári színház és arborétum is.

De persze, ami a legjobb, hogy egy csomó madár is található a parkban. Tele van kacsákkal, akik néha követelőzve állnak eléd 1-1 finom falatért :D

De a félénkebbek, pl. amelyiknek kicsinyei vannak, vagy a fiatalabb kacsák inkább próbálnak elbújni.

A kacsák mellett még bőven elférnek a sirályok és a mókusok is :)

Tehát ha valaki Ouluba látogatna, akkor mindenképpen nézze meg ezt a parkot is! Garantálom, hogy nem fog csalódni. 

Így ideálisabb összeülős helyet el sem tudna képzelni az ember.
Jah és az oului dottó is megáll itt. Majd átmegy a duzzasztógáton, ami mellett valami vizi erőmű van.

Amúgy Oulu viszonylag nagyváros - kb. mint Turku - de sokkal nyugisabb az élet ott fent északon. Nagy plussz, hogy tele van parkokkal. Tényleg. A központban is 1-2 telken parkok vannak a házak helyett.

Amúgy a többi előnye a városnak: az oului pizzákat össze sem lehet hasonlítani a turkuiakkal. Nagyok, finomak. Majdhogynem a legjobb pizzákat itt kapni :) Ez pedig rendkívül fontos, főleg egy olyan ember számára, aki képes hosszú hónapokon át csak és kizárólag pizzát enni. Nah jó, néha azért kell a változatosság, úgyhogy 1-2 hamburger is lecsúszik időközben :D

Másik, mindenhol macskakövek (mukulakivet) vannak a városban. Ilyen világosabb színű, amitől olyan jó hangulatú lesz az egész :)

Úgyhogy ennyit Ouluról. Talán kicsit hosszú poszt lett, de örültem a visszatérésnek :) 2011 januárja óta nem voltam itt. Amúgy meg sok minden nem változott, ugyanolyan hely, mint akkor volt, ugyanazokkal az őrült alakokkal :D És ha Ouluba költöznék, mármint majd egyszer a jövőben, amikor már nem diákként és részmunkaidősként tengetem mindennapjaimat, akkor tuti, hogy itt akarnék lakni:

Vízen úszó házak :) És innen csak pár perc a nyüzsgő központ.

Végezetül kaptok vaddisznókat: