Borúszóhártya

Tanulság: ha vesinokkaeläinokról nézünk filmet, ne mondjuk, hogy szőlőt eszünk, mert minden koncentrálásunk ellenére is mondhatunk hülyeséget. Azaz borúszóhártyát a szőlő helyett. Vesinokkaeläin: kacsacsőrű emlős; szőlő (azaz bor-fürt, tehát bor: viini; fürt: rypäle), úszóhártya: räpylä; borúszóhártya: viiniräpylä...

Bár a räpylä lehet baseball-kesztyű is, de szerintem a borúszóhártya jobban hangzik, mint a borbaseball-kesztyű.

Mindennek tudatában egyáltalán nem érzem, hogy fel lennék készülve a holnapi kiselőadásra (szerencsére sem szőlőkről, sem pedig úszóhártyákról nem lesz benne szó). Bár itt megadták a lehetőséget a kiselőadás gyakorlására, mégis inkább lemondanám. De most is blogolok a gyakorlás helyet, argh. Majd jól beégek, nem baj. Azt mondom a hülyeségeket.

Amúgy boldog márciust kedves olvasóim, boldog tavaszt! Annak ellenére, hogy kesztyűben ülök a gép előtt jelen pillanatban. Nah jó, 1,5 hete meg vagyok fázva, így az jelenleg irreleváns, mennyi ruha van rajtam és mennyire fázok azokban is. De pár nap melegedés után szombat reggel csak -16 fok volt (jó, délután melegebb) és leesett 10-15 centi hó, ismét. Szép az idő :) És ha nem hinnétek, képek:

A hóvihart látva biztos érzitek a tavasz melegét :D De már nincs tél, egyértelműen annak vége van, hisz a nap is melegít és világos is van. Ami a képen nem érződik, de akkor épp szakadt a hó. Most inkább ez a kevättalvi, tavasztél, aminek magyarul megint nincs értelme. Sajnos ennél messzebb nem merészkedtem a meleg szobából, pedig jó lett volna hópelyheket eszegetni. Főleg, hogy volt egy hét szünetem, de hát persze, akkor kell megbetegedni. De attól függetlenül - csak erről nincs kép, mert a fényképezőm le volt merülve - megint mentünk Maskuba, most szánkózni. Le a sziklákról (hát egy alkalommal nem szánkóval mentem le, hanem repülve :D) ami először kicsit olyan... túl fogom én ezt élni érzéssel töltött el, mondjuk nem a meredekség miatt, hanem mert közben kerülgetni kellett a fákat, meg hasonló, de végülis túléltem, karcolás nélkül. Az az egy esés, persze, de akkor is puha hóra estem. 

Amikor bicóval csúsztam el pár napra rá már nem volt ennyire kellemes. De az annyira nem is lényeges talán.  Igazából most használhatom az autót is, mert A eltörte a lábát, és nem nagyon tud egy darabig vezetni. De azért, nah, mi pótolja azt, hogy kis köveket szedegethetek ki a könyökömből? Semmi, alap :P Polc vagyok. De lehet ez már a borúszóhártya kategória... 

És voltunk a Turkui Művészeti Múzeumban is, képeket nézegetni, hogy tudjunk miről arvostelu-t írni. Értékelét? Meg nem mondom, hogy ez mi magyarul most. Egész jó volt, leszámítva 1-2 dolgot, amit nem tudtam hova rakni. De a lappföldi festő különkiállítása külön tetszett, ha valakit érdekel, akkor Reidar Särestöniemi képei, egyet belinkelek azért, nehogy ilyen üres legyen már a bejegyzés: 

Szerintem hangulatos. Olyan észak-finnországos. Csak értékelést nem tudtam írni róla, vagyis megcsináltam, hát összehordtam a hülyeségeimet, azt szvsz. Sosem tudtam értékelést írni, mert vagy átmenne túl szubjektívbe, vagy baromságokat írok, és általában maradok a baromságoknál. De a kiállítás összességében tetszett :)